Az utolsó győzelem
A szövetség három jelentős döntést hozott meg Prágában: koncentrálta irányítását, mely kisebb létszámmal és nagyobb hatalommal rendelkezik majd a jövőben; 21 ezer fős, önálló, gyors reagálású hadsereg kialakítását tűzte ki célul, mely a korábbi gyakorlattal ellentétben közvetlen agresszió nélkül, pusztán a fenyegetettség okán, a szövetségi határokon kívül is bevethető; és végül Bulgáriát, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát is soraiba hívja legkésőbb 2004 nyaráig. Nekik már konkrét időrendben kell felkínálniuk vállalásaikat, vélhetően az ebben a térségben korábban tapasztalt "fáziskésések" miatt. Ami Magyarországot illeti, Medgyessytől megnyugtató ígéreteket vártak azok után, hogy korábban újságcikkben mutattak rá: olyan ország vagyunk, amely 1452 óta nem nyert csatát. Felszólalásában és a zárt üléseken a miniszterelnök a következőkről biztosította kollégáit: hazánk megbízható partner lesz, a NATO számára értékes, specializált csapatokat alakítunk ki, 2003-ban húsz százalékkal növeljük katonai kiadásainkat, 2006-ra hivatásos hadsereget hozunk létre, fenntartjuk a balkáni magyar katonai jelenlétet, hadi felszerelést szállítunk Afganisztánba és Grúziába, és nemzetközi antiterrorista kiképzést szervezünk Budapesten. Amúgy, ha nincs más megoldás, iraki háborúról is lehet szó, de – ahogy nem sokkal Medgyessy bejelentése után Kovács László külügyminiszter helyesbített – ez csak a légtérhasználatot jelenti. A miniszterelnök Ukrajnát is a védelmébe vette néhány szó erejéig. A tagságért folyamodó ukrán elnököt azért nem hívták meg a találkozóra, mert országának katonai vezetéséről, illetve az Irakkal folytatott hadi üzelmeiről súlyos véleményük van a szövetségeseknek. "Mi, magyarok mindenképpen elvégezzük a munka ránk eső részét" szögezte le zárszavában Medgyessy.
A csúcstalálkozón Bush elnök is tiszteletét tette egy beszéd erejéig, egyesek szerint azért, hogy a tizenkilenc tagállam közgyűlése egy Irakkal kapcsolatos állásfoglalást is elfogadjon, melynek értelmében Szaddám egyetlen lehetősége a leszerelés haladéktalan megkezdése. Így vált ugyanis teljessé a kép – mondják – az ENSZ Biztonsági Tanácsának hasonló tartalmú dokumentumával együtt. Az Európai Unió és a NATO, úgy tűnik, egyelőre csak egy ponton sértheti egymás érdekeit, és ez a hadsereg kérdése, melyből az unió is sajátot szeretne. A tárgyalások ezért az átfedések elkerülésére és az önállóság megőrzésére fókuszálnak majd a jövőben.
A hazai ellenzék Medgyessy parlamenti élménybeszámolójában azt kifogásolta, hogy az nem szolgált az újdonság erejével a napi sajtó híradásaihoz képest, emellett biztosra veszik, hogy a kormányfő könnyelműen ígérgetett, mikor a haderőreformra szánt 30 milliárdot elegendőnek ítélte a vállalások teljesítéséhez.
Nagy kérdés, hogy a prágai csúcson elfogadott változtatások a szövetség sikertörténetének végét jelentik-e, vagy csak egyszerűen a régi "mumus", a Szovjetunió eltűnésével előállt új helyzetre reagáltak. A kollektív területvédelem ugyanis bizonyos szempontból okafogyottá vált a varsói szerződés felbomlásával, és manapság elsősorban a kollektív biztonság és a megelőzés az elérendő cél. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének kibővítése a hidegháború után, 1999-ben a magyarok, a csehek és a lengyelek teljes jogú taggá válásával kezdődött meg, noha már ekkor komoly vita bontakozott ki arról, mit is tudnának hozzátenni ezen országok a bentlévők erejéhez. Hogy a felvételre váró újabb hét "keleti" állam esetében e kérdés miért nem merül fel ilyen hangsúllyal, máig talány. A Budapest Analytica konzervatív elemzőműhely egyik tanulmánya szerint Amerika terrorizmus ellen vívott diplomáciai offenzívája nem tette lehetővé, hogy a kérdésben érdemi vita bontakozzon ki. Másfelől érdektelen is lehet az új tagok és a csatlakozni vágyók rendelkezésre álló hadereje, hiszen napjainkban nem többfrontos háborúban, hanem lokális és gyors katonai akciókban gondolkozik a katonai szakértők jelentős hányada. A NATO emellett azzal is tisztában van, hogy gyakorlatilag képtelen hiteles garanciát nyújtani a lepusztult haderej? országok megvédésére, akik közül nem egy – például Szlovákia és Románia – bajlódik még most is demokratikus intézményeinek fejlesztésével. A szövetség régi viszonyok közötti értelmezését az is nehézkessé teszi továbbá, hogy az európai tagállamok védelmi költségvetése összesen nincs annyi, mint Amerikáé egymagában. És ehhez járul hozzá az USA önálló afganisztáni akciójával felvázolt különutas irány is.
Tagfelvétel tíz perc alatt
2002. 11. 29. (VI/48)
