Székely Zoltán az ítélethozatalkor. Megöregedett Fotó: MTI
A bíróság bizonyítottnak látta, hogy Székely 1999-ben az Országgyűlés Környezetvédelmi Alapja céltámogatást ellenőrző albizottságának elnökeként megpróbálta megszerezni a több milliárd forintos emődi csatornaépítési támogatás 30 százalékát, illetve el akarta érni az általa megjelölt cég bevonását az építésbe. Hasonlóképpen bizonyítást nyert a bíróság előtt a második vádpont is, miszerint a kisgazda honatya az Országgyűlés közbeszerzéseket vizsgáló bizottságának elnökeként 20 millió forintot kért, illetve vett át Balla Dániel vállalkozótól. A politikus cserébe megígérte, nem támadja meg a Balla cége számára kedvező közbeszerzési döntést. Az utolsó szó jogán Székely tagadta a vád állításait. Szerinte semmi nem bizonyítja bűnösségét, mert a tanúvallomások nagy része ártatlanságát támasztotta alá, a szembesítések eredménytelennek bizonyultak. Mint mondta, a bizonyítékként kezelt hang- és képfelvételek nem bizonyítanak semmit, ráadásul a rendőrség jogellenesen készítette ezeket a felvételeket. A bíró érvelése szerint ugyanakkor a titkos adatgyűjtés jogszer? volt, mert – mint érvelt –, ha erre a rendőrségnek nem lenne lehetősége, egyetlen mentelmi joggal rendelkező személyt sem lehetne soha felelősségre vonni.
Székely az ítélet után a sajtó képviselőinek elmondta: megdöbbentette, hogy ekkora büntetést kapott, szerinte ugyanis bizonyítékok nélkül ítélték el. Úgy vélte, hogy összeesküvés áldozata, ami mögött befolyásos jobboldali politikusok és magas rangú ügyészek állnak. Mint fogalmazott, a Terror Házába ezek után a nyilaskereszt és a vörös csillag mellé a magyar narancsot is fel kell venni az önkényuralmi jelképek közé.
Az ügyész Székely Zoltán esetében súlyosbításért, a másodrend? Földvári Zsolt esetében pedig bűnösség megállapításáért fellebbezett. Székely és védője felmentést kértek, így a per a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik.
2002. 05. 31. (VI/22)
