A jelentés szerint hazánkban az ország alkotmányos berendezkedése viszonylag stabilnak mondható, azonban alapvető elmozdulás történt a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti egyensúlyban – a végrehajtó hatalom javára. A nyugtalanító jelenségek közé tartozik a háromhetenkéntire csökkentett parlamenti ülésszakok miatt előállt helyzet, a plenáris ülések csökkenő száma, illetve az interpellációkra maradt idő csökkenése és a kormányzó pártok halogató taktikája (sok kérdés megválaszolatlan marad). Hasonló a helyzet a vizsgálóbizottságok esetében is. A közszolgálati média főleg a kormányzó pártok politikai aktivitásáról számol be – ez az arány 1999-ben nyolcvan és kilencven százalék között mozgott a javukra –, emellett a politikailag aktív polgárok száma csökkenőben van az országban, a pártok is csak kevés tagot tudnak maguknak toborozni – írják.
A legégetőbb társadalmi probléma a jelentés szerint az ország hat százalékát kitevő roma lakosság helyzete és gyakori diszkriminációja. A romák életkora 10-15 évvel alacsonyabb az átlagnál, jó, ha a munkaképes lakosság egynegyedének van munkahelye, és csupán egy százalékuk fejezi be a középiskolát. Az átalakuló nemzetek (Nations in transit) címszó alatt a központ a térség több posztkommunista országáról is hasonló szempontok alapján készült tanulmányokat tesz közzé. Ennek alapján Bulgáriához, az egykori jugoszláv tagállamokhoz, Szlovákiához és Lengyelországhoz képest is negatív irányú elmozdulás történt Magyarországon, míg Csehországgal a rossz tendenciák irányát tekintve felvesszük a versenyt. A többi posztkommunista országban vegyes irányú folyamatok zajlanak.
2001. 08. 18. (V/32)
