Egy drogellenes kampány. Fotónk illusztráció Fotó: Somorjai L.
Míg a nemzeti drogstratégia a kábítószermentes társadalom megvalósítását tűzte ki célul, a valóságban a trend más irányba mutat. A kábítószeres ügyek és a fogyasztók száma is nőtt: ez a bírósági statisztikában is tetten érhető. "Az elmúlt két év tapasztalata után az is bebizonyosodott, hogy a hatályba lépett drogtörvény nem hozott lényegi változást" – nyilatkozta lapunknak Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője.
Az 1999-es törvény, mely a kábítószer-fogyasztó közvetlen büntetendőségét fogalmazza meg, olyan sajátos helyzetet teremtett, hogy a kábítószer-fogyasztó egy személyben lesz beteg, bűnös, illetve bűnöző. "Fontos különbséget tenni és megállapítanunk, hogy a bűnös ember még nem bűnöző" – szólalt fel az ENSZ Kábítószerellenes Világnapján megtartott tájékoztatón Bayer István professzor, a téma elismert szakértője. A rendezvényen Rigó Péter, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa is úgy fogalmazott, hogy immár nemcsak beteget kezel, hanem jogi aspektusból nézve egy kriminalizált személlyel kerül szembe – még akkor is, ha eddig még senkit sem csuktak le ilyen ügy miatt. A gyakorlat a törvényt meglehetősen nagyvonalúan kezeli, gyakran él a vádemelések elhalasztásának lehetőségével, ezen idő alatt pedig a fiatalkorú elkövetőket lehetőség szerint pártfogó felügyelet alá helyezi. A kábítószer elnevezés egyébként nem orvosi, hanem jogi kategória. Olyan szerekre vonatkozik, amelyek szerepelnek az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezményben. Ezenkívül léteznek olyan pszichoaktív szerek is – szerves oldószerek, gyógyszerek, vegyszerek, kávé, cigaretta –, amelyek fogyasztását a jog nem bünteti, de alkalmasak arra, hogy visszaéljenek velük. A kábítószerrel való visszaélés a pszichoaktív szerek fogyasztásának olyan módja, amely egészségkárosodást okoz. Ez az egyszeri kipróbálástól kezdve az alkalmi fogyasztáson át a teljes függőségig terjedhet.
Árucikk lett az öröm?
A kábítószerekkel való viszszaélés okait Rigó főorvos leginkább lelki okokra vezeti vissza, mely "egy humanista kultúrából a technikai kultúrába való kritikus átmenet korszakát" jelzi. A teljesítmény vált a legfőbb értékmérővé, a boldogságot is ennek rendeli alá. A valódi családi, vallási és egyéb kisközösségek széthullása, a személytelen kommunikáció térhódítása miatt az egyén egyre magányosabbá válik, "spirituális hiányban szenved" és a keletkezett hiányt szeretné betölteni akár kábítószerek által. "Az illegális kábítószerrel látszólag meg lehet venni az örömöt, vagyis az örömszerzés is árucikké vált" – fogalmazott Rigó Péter lapunknak. Persze a kémiai szerek által megszerzett öröm igen csalóka, mert egy drogfüggő személy később már azért keresi az "anyagot", hogy a hiányában fellépő szenvedéstől megszabaduljon, és egyáltalán el tudja viselni az életet.
A drogbetegek gyógyítása sokszor évekig tartó folyamat, melynek során a beteg személyiségének, életmódjának megváltoztatása szükséges. Ez három lépcsőben történik: a detoxikálás utáni feladat az absztinencia, azaz a kábítószertől való függetlenség megtartása. Ez a rehabilitációs intézetek feladata, melyből jelenleg hat működik hazánkban. A rehabilitációt felgyorsítja a terápiás munkavégzés, a sport, a kreatív művészeti és egyéb tevékenységek. Sőt, mint azt Simai Mihály, az ENSZ Társaság elnöke megjegyezte, a sportnak fontos megelőző szerepe is lehet, hiszen a kábítószerek testet romboló hatásával szemben a test erőssé, egészségessé válásán dolgozik, emellett pozitív célokat, motivációt ad, kiválóságra ösztönöz, és az emberi közösség kiépítésén munkálkodik. A rehabilitációs idő esettől függően fél-egy év lehet.
A rehabilitációból egészségesen kikerülő személy újabb nehézségekkel találhatja szembe magát akkor, amikor munkába szeretne állni, szeretne beilleszkedni a társadalomba. A váratlan akadályok miatt ismét előjöhetnek a régi "konfliktusmegoldó technikák", és visszaeshet a korábbi állapotába. Ezért fontos láncszem az utógondozás, melyben nagy szerepe van az emberi kapcsolatoknak, családnak, kisközösségeknek. "Saját tapasztalataim szerint akár három-négy év munkája is kárba veszhet két hét utógondozás hiányában" – mondta lapunknak Rigó Péter, és rámutatott: az utógondozás intézményrendszere még nem épült ki hazánkban, pedig csak így teljes a terápiás lánc. Természetesen ennek az anyagi vonzata jelentős.
A detoxikálás költsége két-háromszázezer forintba kerül, a teljes – három lépcsőben történő – gyógyítás öszszege pedig szerény becslések szerint is egy- és kétmillió forint között van. Ha valamelyik lépcsőben elakad a gyógyítás, akkor minden korábbi befektetés, költség hiábavalóvá válik.
Statisztikai adatok
Statisztikai célból csak azok a fogyasztók kerülnek számításba, akik valamilyen erre szakosodott egészségügyi, büntető igazságszolgáltatási, szociális intézménnyel kapcsolatba, illetve azok látókörébe kerülnek, ezért az adatok sok esetben értelmezésre szorulnak – hívta fel a figyelmünket Dr. Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. Kriminálstatisztikai adatok szerint az ismertté vált kábítószer-bűncselekmények száma 2000-ben 20 százalékkal növekedett az előző évi adatokhoz képest – a regisztrált esetek száma 3456 volt –, bár a növekedés üteme némileg mérséklődött. Az egészségügyi intézményekben kezelt betegek száma statisztikailag nem változott a tavalyi évhez képest, azaz idén is közel 13 ezer fő, de ez a szám attól is függ, hogy egy drogbeteg milyen besorolásba kerül. Az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-fogyasztó férfiak aránya 1995 óta magasabb a nőkhöz képest, és öt év alatt 61% (férfi) – 39% (nő) arányról 69 – 31-re növekedett. 2000-ben a kezelt férfiak száma 700-al nőtt, a nőké ugyanennyivel csökkent.
Életkori megoszlás szerint a 20 és 24 év közötti felnőtt fiatalok fogyasztanak a legtöbben kábítószert, míg 35 év fölött a nők kezdik átvenni a vezetést a férfiakhoz képest. A középiskolás korosztályban nyilvántartott kezelt betegek száma fiúknál 10,3-szorosára, lányoknál 6,4-szeresére növekedett 1995 és 1999 között, 2000-ben pedig némi csökkenés is kimutatható. 1995 óta a legális és az illegális szerek fogyasztása miatt kezelt betegek aránya megfordult: a legális szereket fogyasztók aránya 67-ről 36 százalékra csökkent, míg ezzel párhuzamosan az illegális szerek aránya 33-ról 64 százalékra nőtt. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek száma 1997 óta szinte azonos, évente több mint 300 fő. (Hetek 2000. július 1.,
Átlagéletkor 28 év)
Rigó Péter becslése szerint hazánkban ma 50 ezer heroinfüggő beteg él. Napi 2 grammos heroinadagjuk a feketepiacon 14-16 ezer forintba kerül, ha ezt mindennap sikerül beszerezniük, akkor a két adatot összeszorozva átlag napi 750 millió, évi 270 milliárd forint forgalmat kapunk. Mint fentebb említettük, egy ember teljes rehabilitációja szerény becslések szerint is egy-két millió forint, ez 10 ezer kezelt beteg esetében 10-20 milliárdot jelent. Az igazságügyben 1999-ben 1,8 milliárd forint közvetlen költség merült fel kábítószer vonatkozásában – a járulékos költséggel együtt azonban ez az összeg magasabb.
2001. 06. 30. (V/26)
