Minden ténylegesen vallási szervezet számára hozzáférhetővé kívánjuk tenni az egyházi státust, ugyanakkor ki akarunk zárni e státusból minden olyan szervezetet, amely elsődlegesen nem vallási célok érdekében jött létre – mondta vitaindító beszédében Rockenbauer Zoltán, a kultusztárca minisztere, majd rámutatott: a kétes identitású csoportok közül egyesek kifejezetten nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a Magyar Köztársaság számára. "Közös felelősségünk, hogy csillapodjon az a túlfűtött hangulat, amely a vallásszabadság korlátozásával riogat" – figyelmeztetett a miniszter, jelezve, hogy az egyházak egyenjogúságának tiszteletben tartása mellett az államnak joga van az eltérő társadalmi szerep figyelembe vételével különbséget tenni közöttük.
Hargitai János, az emberi jogi bizottság többségi szónoka az ellenzék által gyakran hiányolt bizonyítható visszaélésekről szólva elmondta, hogy éppen a rossz szabályozás miatt nem tudnak bírósági precedenseket produkálni. Hozzászólásában meglepő elemként hatott, amikor kifejtette, hogy módosító javaslatukhoz leginkább a kisegyházaknak fűződik érdekük, hiszen pontosan nekik van szükségük védelemre, és nem a történelmi felekezeteknek.
A bizottság kisebbségi szónokaként Kiss Gábor szocialista képviselő szólalt fel, és újra megerősítette: a mai napig nem kaptak választ arra a kérdésre, miért ragaszkodik a kormány egy olyan javaslathoz, amelynél előre lehet tudni, hogy meg fog bukni a parlamenti szavazáskor.
Isépy Tamás fideszes honatya szerint a szabadságjo-gok félreértelmezése a demokrácia széteséséhez vezethet. A hatékony jogalkalmazáshoz pedig elengedhetetlen a vallás definiálása, hiszen másként nehezen szűrhetőek ki a "globalizáció által létrejött vallási jelleg? közösségek".
Donáth László a rendszerváltás szimbólumának nevezte az 1990/IV-es lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt, és az Állami Egyházügyi Hivatal hivatalnokainak cinizmusát véli felfedezni a törvényjavaslat elkészítőiben. Az esetleges visszaélésekkel szemben elegendőnek tartja a rendelkezésre álló jogi eszközöket, és meglátása szerint vallási téren ügyésznek semmi keresnivalója nincs. Végül leszögezte: a módosítás megveti az alapját annak, hogy Magyarországon különbséget lehessen tenni ember és ember között.
Gyimóthy Géza kisgazda képviselő református presbiteri minőségére hivatkozva kijelentette: a jövő generációja szempontjából fontos az új szabályozás, hiszen – mint mondta – mindig átkok és csapások jöttek az országra, ha a magyar emberek elfordultak a Szentírástól. Gyimóthy szerint a vallásszabadság egyik legbiztosabb garanciája az ökumenizmus, mely Magyarországon olyan magas színtű, hogy a kirekesztés lehetősége eleve kizárt.
A szabaddemokraták teljes mértékben ellenzik a javaslat elfogadását, mivel álláspontjuk szerint alkotmányellenes, sérti a jogbiztonság elvét, és ellentétes az európai normákkal. Fodor Gábor mindezért az előterjesztés visszavonására szólította fel a kormányt. Véleménye szerint politikai erődemonstrációval állnak szemben, ahol nem kis módosításról van szó, hanem az 1990/IV-es törvény alapkoncepciójának felrúgásáról.
Kósáné Kovács Magda, az emberi jogi bizottság szocialista elnöke azt próbálta megtudni a kormánypárti képviselőktől, hogy miért pont az egyházak esetében nem alkalmazhatók a büntetőjog eszközei. Kósáné szerint, ha a Fidesz nem csinálna hiúsági kérdést a módosításból, akkor nem erőltetné saját koncepcióját, hanem megszavazná a szocialisták hasonló témájú indítványát.
Csapody Miklós MDF-es képviselő, az emberi jogi bizottság alelnöke több külföldi példa között említette azt a németországi esetet, amikor a Bundestag bizottságot hozott létre a szcientológia egyház kivizsgálására, majd miután kimondták róluk, hogy nem vallás, nemzetbiztonsági megfigyelés alá vetették. Állítása szerint a családokat minden eszközzel védeni kell a destruktív business-egyházak káros tevékenységével szemben, ezért pártja – noha kevesli az abban foglaltakat – támogatja a törvénymódosítást.
A módosítás visszalépés lenne a XXI. századból a XIX. századba – mondta Bauer Tamás szabaddemokrata képviselő, aki az 1895-ös vallástörvény bevett, elismert és nem elismert felekezeti kategóriáit hallja kimondatlanul is a kormányzati szándék mögött.
2001. 02. 17. (V/7)
