A csepeli kutyabaleset "elkövetője". Gyerekként szerették, állatként viselkedett Fotó: MTI
A csepeli tragédia nem az első a "malamutok világában". A múlt év nyarán Dunaharasztiban történt egy hasonló eset, amikor egy kéthetes csecsemőt tépett szét két malamut "házikutya". Ezt a fajtát a szakemberek békés természetűnek tartják. "Soha nem fordult még elő, hogy az állatorvosi rendelőben egy alaszkai malamut megtámadott volna" – mondta lapunknak Bekő Csaba állatorvos.
A szakember úgy látja, egyáltalán nem véletlen, hogy a halálos kimenetel? tragédiák áldozatai gyermekek vagy erejükben megfogyatkozott idősek, azaz mindig olyan személyek, akik lényegében nem jelentenek ellenfelet az állatnak. "A kutyák mindig falkavezért keresnek – ez az ő szemszögükből egy tekintélyt jelentő gazda is lehet – és a gyenge, sérült társukat megtámadják. A menhelyeken, ahol hatvan-nyolcvan állat van együtt, mindennaposak a verekedések addig, amíg ki nem alakul a rangsor. Ha az egyik eb lekerül a földre, akkor az összes többi ráugrik, és általában nem hagyja életben" – mondta az állatorvos, aki szerint a halálos kimenetel? tragédiák és a szakszerűtlen kutyatartás között is nyilvánvaló az összefüggés. A rendelőben sokszor az állatorvosnak kell szembesülnie a szakszerűtlenül ellátott kutyák okozta problémákkal. A törvényi szabályozás kétesélyes dolog, mert "mindig lesznek olyan emberek, akik fittyet hánynak rá. De a törvények sem mindig a legideálisabbak, hiszen Magyarországon van már pitbulltörvény, csak pitbull nincsen – egy-két ivartalanított példány kivételével" – véleményezte a jelenlegi helyzetet a szakember.
Gácsi Márta, a Nemzetközi Kutyamagazin főszerkesztője is úgy látja, hogy az embernek tudnia kell meghúzni a határokat. Mint lapunknak elmondta: nincsenek egzakt kutatási eredmények arra vonatkozóan, hogy van-e olyan eb, amelyet felügyelet nélkül lehet hagyni. Általánosságban csak annyi mondható, hogy kutyát pici gyermekkel egyedül hagyni nagyon veszélyes.
Az ember a kutyát sok esetben nem társnak, hanem státusszimbólumnak, más esetben üzleti érdekből vásárolja, avagy szerzi meg. Nem valószínű, hogy a napokban napvilágra került székesfehérvári ügyben – több tucat szakszerűen megnyúzott és nejlonzacskóba helyezett kutyatetemről van szó – valaki saját házőrzőjét áldozta volna föl. "Majdnem biztos, hogy itt befogott vagy kóbor állatokat nyúztak meg, egyértelműen üzleti érdekből" – jelentette ki a Heteknek egy szakértő. Státusszimbólum esetében más a helyzet. Itt lehetséges, hogy az a menő, ha egy fajta minél többe kerül. A divattól is nagy mértékben függhet a dolog, hazánkban például – részben a törvényi beavatkozás miatt – visszaszorulóban van a harci kutyák tartása. A választást befolyásolhatja a foglalkozási kör, például egy őrző-védő kft.-ben sikk lehet egy szépen fejlett német juhász, esetleg egy dobbermann, általában pedig menő dolognak számít a nagy test? ebek tartása (masztiff, rottweiler). Gácsi Márta szerint ez a vonzódás a nagy méretű, erős, vagány kutyák felé jelenthet egyfajta kompenzációra való törekvést is – "ketten együtt már kiteszünk egy átlag bátorságot, és bárkivel szembe tudunk szállni" – fogalmazott a főszerkesztő asszony. "Gázos eset", amikor "sikkből" a nyolcéves gyermeket egy hatalmas rottweilerrel küldik le sétálni – póráz és szájkosár nélkül.
Sokan a legjobb szándékkal vesznek vagy ajándékoznak kiskutyust, az állat iránti szeretet azonban még nem elég ahhoz, hogy jó gazdik legyünk. Rossz tartási szokások közepette ugyanis elkerülhetetlen, hogy egy-egy eb "elboruljon". Minden kutyának nagy a mozgásigénye. Azok a malamutok például, amelyeket szánhúzó versenyeken lefárasztanak, még kis lakásban sem valószínű, hogy gondot okoznak.
Szinte közhely, hogy Ma-gyarországon a lakossághoz mérten igen nagy a kutyák száma, az állatok fajtaismerete azonban kívánnivalókat hagy maga után. A szakértők szerint ebben a közeljövőben nemigen várható változás, elsősorban gazdasági okok miatt. A kölyökkutyák eladásából befolyt pénz egy külföldi tenyésztő jövedelmének jóval kisebb részét teszi ki, mint egy magyar honfitársunk esetében – ezért az itthoni polgárok érdekeltebbek a tenyésztésben. Egyesületi oldalról hasonló a helyzet: minden törzskönyv után bevételt könyvelhetnek el, tehát nem érdekük a tenyésztés visszaszorítása.
2001. 01. 27. (V/4)
