– Egyetért-e azzal a kisgazda állítással, hogy az FKgP-ben egy banálisra sikeredett pancserpuccs zajlott le az elmúlt hetekben?
– Szerintem az egész eseménysort 2000 őszétől kell figyelni. Adott a kisebbik koalíciós partner, amely az első két év kormányzásában lényegesen nem veszített népszerűségéből, sőt vannak olyan ügyei, amiket a politikai napirenden tud tartani. Ebben a helyzetben indult el a botránysorozat, s azóta tulajdonképpen csak róluk szól a politika, miközben a népszerűségük a mélypontra csökken. A korábban legalább kívülről egységesnek tűnő párt egysége megbomlott, az elnökhöz legközelebb álló harcostársak is szembefordultak vele. Az "ötök" mindegyike valamilyen formában közvetlenül kapcsolódott az elnökhöz. Ha ilyen botránysorozat után ilyen bizalmi személyek fordulnak egy pártelnökkel szembe akkor bizonyára az volt a célja ennek a fordulatnak, hogy leváltsák az elnököt. Aki ismeri a kisgazdapárt történetét és az elnök személyes habitusát, az ilyen esetekben szokásos reakcióit, az valószínűsíthette, hogy ez – azaz a kizárás – lesz a megoldás. Ilyen értelemben igaz a pancserpuccs értékelés.
– Mindennek milyen hatása lehet a koalícióra, mi várható a Fidesztől?
– A helyzet sajátosságai az 1991-es kisgazda puccskísérlettel való összehasonlításban érthetők meg. Mint ismert, az akkor kormánypárti FKgP-n belül sorozatos botrányok voltak, majd a párt kilépett a koalícióból. A hasonlóság a 91-es meg a 2001-es események között, hogy akkor is, most is a kisgazdapárt volt a koalíció leggyengébb láncszeme. Viszont három különbség figyelhető meg: Torgyán József akkor is pártelnök volt, de még nem volt ennyire személyére "szabva" a párt. A másik, hogy akkor ad hoc módon működött a koalíció, és nem úgy, mint most, amikor egy koalíciós szerződés alapján történik az együttműködés. A harmadik, számomra legfontosabb elem: egészen más volt az akkori miniszterelnök és a mostani miniszterelnök viszonya Torgyánhoz. Antall József közismerten igyekezett távol tartani őt a kormányzástól, míg Orbán esetében nem ez a helyzet. Ő Torgyánt realitásnak fogta fel, és az első két és fél évben számos nyilvános gesztust is tett Torgyán felé. Ilyen előzmények után a Fidesz nem teheti meg – még ha számára racionális is lenne –, hogy látványosan szakítson Torgyánnal.
– Akkor mire számít?
– A távolodáshoz vagy "távolításhoz" finom, úgynevezett politikai technikák kellenek. Ügyek, amelyeken valami módon a két párt összekaphat. Vagy pedig valami súlyos dolognak kell előkerülnie. Ez utóbbi, amit ilyen esetekben alkalmazhatnak stratégák. Szerintem a napokban felállított vagyonvizsgáló bizottság – amely a Torgyán-villa ügyének folyománya – erre akár alkalmas is lehetne: amennyiben a Fidesz úgy ítéli meg, előkerülhetnek – ha vannak – terhelő információk. Nem tudom, hogy ez így lesz-e, de abban biztos vagyok, hogy a Fidesz most megpróbál majd valahogy eltávolodni Torgyán József személyétől. Azt tippelem, hogy ez nem fog a koalíció felbomlásához vezetni, de lehet, hogy 2002-ben a tervekkel ellentétben nem közösen indul a két párt.
– Az úgynevezett reformszárny – Lányi, Csúcs és Molnár – által esetleg vezetett FKgP mennyiben jelentett volna másfajta kisgazdapártot? Egyáltalán van-e tartalmi különbség közöttük és az FKgP-ben maradt politikusok között?
– A politikai pártok megítélésénél két dolog fontos: a tematizáció és a pozicionálás. A tematizáció azt jelenti, milyen témákat dobnak fel, milyen ügyeket tartanak fontosnak, a pozicionálás pedig azt, hogy hova helyezik magukat a politikai palettán. Az igazság az, hogy a reformkörösök egyikben sem jelentenének újat. A különbség alapvetően a párt menedzselésének modelljében van.
– A média által egykor – finoman szólva – nem igazán kedvelt Csúcs, Liebmann, Lányi és Molnár Ön szerint miért lett ennyire közkedvelt a sajtóban?
– A média szemében mindig érdekesek azok az emberek, akik szembeszállnak egy pártvezetővel. Másrészt a januári uborkaszezont mentették meg. Nem beszélve arról, hogy az FKgP-vel szemben komoly az ellenszenv a sajtó részéről, és az "ellenségem ellensége a barátom" elv alapján ezért állhattak melléjük. Ráadásul a "reformkörösök" ügyesen menedzselik magukat a médiában. Például remekül szervezték meg a kilépéses fellépésüket, amikor villamossal utaztak át a városon. Minden olyan nagyszerűen ki volt találva, hogy szimpatikusak, népszerűek legyenek, hisz ez lélektani kérdés is. Pedig ugyanolyan kisgazdák, mint akik most ott maradtak: Bánk Attila, Gyimóthy Géza, vagy akárkire gondolunk.
– Publicisták és politológusok egy része azt a verziót is elképzelhetőnek tartja, hogy az egész botránysorozatot a Fidesz irányítja. Ha ez igaz, akkor ők az 1993-as Fidesz népszerűségvesztésének számukra fájdalmas koreográfiáját alkalmazzák; volt egy reformszárny: Fodor Gáborék, volt egy gazdasági botrány: a székházeladás, valamint a sajtó szimpátiája is ellenük fordult. Egyébként az elmúlt években látszik egy ilyen modell – "reformisták", gazdasági vádak és sajtókampányok – egyes civil szervezetek, pártok lejáratására.
– Lehet, hogy van hasonlóság, sőt elképzelhetőnek is tartom, de másképpen. 2000 őszén, mikor a botrányok elkezdődtek, sokan mondták, hogy a Fidesznek érdeke az FKgP zuhanása. Mint mondják: az emberek nem fogják összekötni a két pártot, és a kisgazdák elviszik mindezt a botrányt, a Fidesz meg elviszi a kisgazda szavazókat. Ellenben én úgy vélem: az emberek meg tudják tenni azt a gondolati lépést, hogy a közös kormányzás miatt közös a felelősség. Ezek az ügyek nemcsak a kisgazdapártra vetnek rossz fényt, hiszen kis mértékben a Fidesz népszerűsége is csökkent. Szerintem most idegesek a Fidesz-vezetők, és komolyan elgondolkodtak arról, hogy mit tegyenek. Számukra most ballaszt az FKgP, és egyáltalán nem érdekük, hogy ennyire meggyengüljön, mint amenynyire meggyengült. Éppen ezért nem hiszem, hogy a Fidesz állna ezen ügyek mögött.
– Mondják: azért is érdeke a Fidesznek, ami a kisgazdapárttal történik, mert eltereli a figyelmet sok ügyről.
– Már odáig jutott a dolog, hogy mindenről eltereli a figyelmet, holott a kormánynak érdeke lenne, hogy a sajtó tudósítson a sikereiről. De képtelen ezekről beszélni, mert a kisgazdaügyek elterelik a figyelmet mindenről. Biztos vagyok benne: nem érdeke a Fidesznek, hogy ezek az ügyek tovább gördüljenek, de mára már az sem érdeke, hogy közösen kormányozzon a kisgazdapárttal. A dilemma még nincs lezárva.
2001. 01. 27. (V/4)
