Talányos testület Fotó: Hetek archív
A többségi álláspont szerint a kifogásolt törvények szövege egyértelműen értelmezhető,
vagyis alkotmányos. A taláros testület tizenegy tagja közül azonban öt a többségi
határozattól markánsan eltérő véleményt fogalmazott meg: véleményük szerint a
vizsgált jogszabályok több ponton hiányosak vagy ellentmondásosak, ezáltal sértik a
jogbiztonságot, tehát alkotmányellenesek. "A határozat inkább a médiatörvény
magyarázatát adta ahelyett, hogy annak kritikai értékelését végezte volna el" –
mutatott rá különvéleményében Kiss László alkotmánybíró.
A Fidesz a döntés nyomán egyértelműnek tekinti, hogy az MTV Rt. kizárólag kormányoldalról
jelölt kuratóriumi elnökségi tagjai törvényesen működtetik a médiát, míg az
SZDSZ oldaláról nyilatkozó Pető Iván szerint ugyanennyire egyértelmű, hogy az említett
kuratórium megalakulása ellentétes a jogszabályokkal.
Az eltérő értelmezés nem meglepő, hiszen a taláros testület tagjait is megosztotta,
vajon alkotmányos-e, ha a kuratórium elnöksége úgy áll föl, hogy akár a kormánypártok,
akár az ellenzéki frakciók nem állítanak jelöltet és ennek révén kizárólag a másik
oldal által választott személyek alkotják az elnökséget. A többség szerint a jelöltállítás
zavara nem alkotmányossági, hanem politikai kérdés, és mivel a parlamenti pártok együttműködésre
kötelesek, az ő feladatuk a probléma kiküszöbölése. Ezzel szemben a különvéleményüket
megfogalmazó alkotmánybírák kijelentették: A médiatörvénynek e szakasza alkotmányellenes,
azt meg kellett volna semmisíteni, mert az egyoldalúság súlyosan korlátozhatja a sajtó-
és a véleménynyilvánítás szabadságát és ilyen módon alapvető jogot sért. Álláspontjuk
szerint az értelmezési bizonytalanságok a törvényen belüli ellentmondásból
fakadnak, melyet az értelmezés nem oldott fel. Az ellentmondásosság pedig önmagában
is veszélyezteti a jogbiztonságot, ezért alkotmánysértő.
Az alaptörvény őrei ugyanakkor valamennyien garanciális jelentőségűnek tekintették,
hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportokat azonos számú kurátor képviselje
a kezelő szerv elnökségében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a KDNP és az MDNP által
választott tagokat jogellenesen számították az ellenzékhez, ugyanakkor nem minősülnek
kormánypártinak sem. Figyelembevételük bármelyik oldalon a kényes egyensúly
felborulását jelenti. Az alkotmánybírák véleménye ugyanakkor eltért a tekintetben,
hogy miként kell helyreállítani a megfelelő arányt.
A törvény értelmében nyitva áll a lehetőség új elnökségi tagok megválasztására,
hiszen a médiatörvény csak arról szól, hogy a kuratórium elnöksége minimum nyolc
tagból áll, felső létszámhatárt nem állapít meg. Ám a kérdést bonyolultabbá
teszi, hogy a kezelő szerv nem csupán választott személyekből áll: huszonegy delegált
tagja is van, márpedig az óhajtott egyensúly csakis akkor állhat fenn a testületben,
ha velük szemben sem kerülhetnek túlsúlyba a frakciók választottai. Ez a logikus és
fontos garanciát jelentő megállapítás azonban nincs jogszabályi formába öntve. Az
alkotmány őrei között vízválasztót jelentett, hogy vajon a szabály törvénybe
foglalásának hiánya mulasztásos alkotmánysértés-e, avagy a hézag a jogszabály értelmezésével
is kitölthető. A többségi álláspont a "norma kíméletére" hivatkozva úgy látta,
hogy elegendő az alkotmánynak megfelelő értelmezés, míg Németh János, Holló András
és a hozzájuk csatlakozó Czúcz Ottó különvéleményében rámutatott, hogy a szabály
hiánya miatt nincs minek a kíméletéről beszélni. Végül kisebbségben maradt érveik
szerint az Alkotmánybíróság akkor járt volna el helyesen, ha felszólítja az Országgyűlést
a garanciális szabály megalkotására, ennek elmulasztása ugyanis sérti a jogbiztonságot.
"Az Alkotmánybíróság kíméletből nem vállalhatja fel a törvényhozó felelősségét"
– mutatott rá Holló.
1999. 07. 03. (III/26)
