"A holocaust tényét ebben az országban nem tagadják(...) ugyan, a lényegét
azonban igen" – írta Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője, Lovas István
közíró válasziratának kommentárjául. Lovas dolgozatát egy korábbi publicisztikára
válaszul írta a Népszabadságnak. Okfejtése meglehetősen nagy vihart kavart a magyar
értelmiség köreiben. Tiltakozásul több mint hatvan neves személy aláírásával nyílt
levelet juttattak el a laphoz, melyben úgy ítélik meg, hogy Lovas írásának "közlése
túlmegy azon, ami vállalható". Erre a távirati irodán keresztül újabb nyílt levél
került a nyilvánosság elé, melyben az "alulírottak nem Lovas István véleményét,
hanem ezt az alávaló, kegyeletsértő, az ötvenes évek förtelmét legitimáló szemléletet"
tartják közlésre alkalmatlannak.
Lovas "Összehasonlító véralgebra és a holocaust" cím? művében tulajdonképpen
összehasonlítja a különböző népirtásokat, mint például a paraguayi aché indiánok
kiirtását a holocaust borzalmaival. A holocaust-kutatások ellentmondásaira hívja fel
a figyelmet, mint például, hogy nem tisztázott: a soának mennyi a magyar áldozata. Fő
megállapítása: nem egyedi a holocaust a népirtások sorában, s ezt "állítani botrányos,
igazságtalan". Szerinte "azok, akik saját holocaustjukért erőszakosan és
kategorikusan egyediséget követelnek, szinte minden esetben leértékelik az érdekérvényesítésben
gyengébb népek holocaustját”.
Stark Tamás, az MTA tudományos munkatársa, az ominózus cikkben citált egyik történész
a Heteknek elmondta: "Nem tartom Lovas dolgozatát tudományos cikknek, hanem egy erősen
politikai színezet? pamfletnek, melynek nem sok köze van a tényekhez. Kifejezetten sok
tárgyi tévedést tartalmaz az írása."
Stark elmondta: a holocaust hangsúlyozásának egyik oka, hogy a mi közeli történelmi
múltunkban ez van benne. "Sokan közülünk látták a rémtetteket. Ezenkívül nekünk
elsősorban ezzel kapcsolatban van felelősségünk. Fóbia azonban azt gondolni, hogy
csak erről van szó. A holocaustnak igenis voltak olyan sajátosságai, ami megkülönböztette
más genocídiumoktól. A holocaust esetében irracionális indítékokkal állunk
szemben: akik Hitlert képviselték, a zsidókban nem pusztán egy útban levő nemzetiséget,
hanem a gonoszság, a "Sátán" megtestesítőit látták, függetlenül attól, hogy
az egyén milyen nemzetiségű, vallású volt, vagy milyen volt az államhoz való hűsége.
Egyszerűen megsemmisítendőnek tekintették őket"– jelentette ki Stark, aki szerint
tragikus és jelzésértékű, hogy ez egyáltalán vitatéma is lehet.
Lovas cikkét elutasító értelmiségiek névsora:
Csepeli György, Haraszti Miklós, Szöllősy-Sebestény András, Donáth László, Neményi
Mária, György Péter, Petschnig Mária Zita, Kéri László, Bauer Tamás, Hiller István,
Ripp Zoltán, Vitányi Iván, Árvai Jolán, Kurucz Pál, Litván György, Vásárhelyi
Miklós, Kasza László, Verő László, Nohai V. Lajos, Szalai Erzsébet, Völgyes Iván,
Gombár Csaba, Várhegyi Éva, Konrád György, Farkasházy Tivadar, Szabó Miklós,
Szendrő Borbála, Heller Ágnes, Závada Pál, Szalai Pál, Ágh Attila, Popper Péter, Nógrádi
Gábor, Hajdú Tibor, Böjte József, Jancsó Miklós, Hegedűs Zsuzsa, Antal László, Eörsi
István, Marx József, Zágoni Miklós, Lévai Katalin, Lévai Júlia, Tardos Márton,
Szilágyi Ákos, Horgas Eszter, Levendel Ádám, Kardos Júlia, Radnóti Sándor, Zachár
Zsófia, Dornbach Alajos, Miszlivetz Ferenc, Heiszler Vilmos, Vásárhelyi Mária, Dés László,
Kovács András, Pomogáts Béla, Veres András, Szvák Gyula, Tömpe István, Baráth
Katalin, Krausz Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Bodor Pál, Varsányi Anikó, Földes
Anna, Mihályi Gábor, Matolcsy György, Voszka Éva, Vámos Tibor, Molnár Péter,
Furmann Imre.
1999. 03. 13. (III/10)
