A NATO új kelet-európai határait hamarosan négy magyar MIG–29-es és négy öregedő
cseh MIG–21-es védi majd – summázza az új haderő "haderejét" a The Sunday
Telegraph. Prága a múlt héten közölte, hogy a gépek közül csak egy teljesen működőképes,
Magyarország pedig még mindig Oroszország szolgálataira hagyatkozik a harci gépek
hajtóműveinek terén. A Telegraph szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a három
ország biztonsági szolgálatának sok munkatársa korábban a kommunista hírszerző ügynökségeknek
dolgozott. Az orosz tikosszolgálatok féltve őrzik az úgynevezett "zsarolók tárházát",
érzékeny személyi adatokat, amelyeket több százezer kelet-európairól gyűjtöttek a
kommunista időkben. Most ezeket felhasználhatják a katonákra, tisztviselőkre,
politikusokra való nyomásgyakorlás eszközeként. Nyugati illetékesek szerint Moszkva
óriási diplomáciai és kereskedelmi épületei a térségben ismét kémekkel vannak
tele. A múlt héten Lengyelország tizenöt orosz üzletembert szólított fel az országból
való távozásra nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.
Az új tagok beolvasztása terén a problémák között szerepel a Moszkvában kiképzett
főtisztek túlsúlya. Régóta hiány van diplomásokból és altisztekből, alacsony a
hadkötelesek harci szelleme. Az összes kelet-európai pilóta
panaszkodik arra, hogy a NATO-átlag felénél kevesebb időt repülnek – állítja a
brit lap. Egész oldalas összeállításban foglalkozott szerdán a Süddeutsche Zeitung
a NATO jövendő új tagjaival. A budapesti beszámoló mottója: Magyarországnak az
eddiginél jóval többet kell majd költenie a fegyveres erőkre.
A szovjet adósság törlesztésének részeként kapott MIG–29-es vadászgépek fele például
a hangárokban áll, s előbb vagy utóbb generálozásra szorul. A hiányosságok dacára
sok minden kedvezően változott a magyar hadseregben – írja a liberális müncheni újság.
A múlt héten Budapestre látogatott Heinz Fischer osztrák parlamenti elnök, aki
szerint Magyarország NATO-csatlakozása nem hoz változást a magyar–osztrák
kapcsolatokban. A Hetek kérdésére kifejtette: a jobbos Szabadság Párt félelmei nem tükrözik
az osztrák kormány politikáját. Ez utóbbi kiáll Magyarország "jól előkészített"
integrációja mellett.
Simonyi András brüsszeli magyar NATO-nagykövetet a belépéssel megnyílt
magyar lehetőségekről kérdeztük.
– Volt-e különbség a három csatlakozó országgal szembeni bánásmódban
a belépés előkészítése során?
– Semmiféle különbség nem volt. De a csatlakozás napjára eltűnt a különbségtétel
a
bánásmódban a többi tizenhat tagországhoz képest is. Ugyanolyan jogosítványaink
vannak, ugyanazt csinálhatjuk és ugyanazt nem csinálhatjuk, mint a teljes jogú
NATO-tagok.
– Egyes nyugati vélemények szerint egyedül a lengyelek mondhatók felkészültnek,
míg a magyarok és csehek inkább tehertételt jelentenek.
– Ezt én szamárságnak tartom. A három csatlakozó országgal a NATO nemcsak nagyobb,
hanem erősebb is lesz. Más vélemények szerint egyébként csak Magyarország felkészült.
Én nem adok hitelt az ilyenfajta hasonlítgatásoknak. Mindenki tudja, hogy Magyarország
nagyon nehezen, nagyon keservesen indult tíz évvel ezelőtt, hátrányát sem a gazdaságban,
sem a honvédelem terén nem tudta még behozni.
– A csatlakozás életbe lépése után mik a legégetőbb feladatok?
– Martonyi János külügyminiszter 12-én adja át a ratifikációs okmányokat
Missouri államban, ettől kezdve a tagországok rendes életét fogjuk élni. Március
tizenhatodika is nagy nap lesz, hiszen a magyar miniszterelnök ekkor foglalja el
hivatalosan is az Észak-atlanti Tanácsban a helyét. A mi csatlakozásunkat úgy időzítették,
hogy aktívan és érdemben is be tudjunk kapcsolódni az áprilisi washingtoni NATO-csúcstalálkozó
előkészületeibe. A mi legfontosabb feladatunk, hogy döntési jogkörrel, teljes jogú
tagként részt vegyünk a washingtoni szerződés ötvenedik évfordulójával
kapcsolatos ünnepségek előkészületeiben. A szövetség előtt óriási feladatok állnak,
így például a koszovói válság rendezése.
– Március tizenkettedikével kezdődően az egyik alapvető változás, hogy vétójogot
kapunk az Észak-atlanti Szövetség Szervezetében. Elképzelhető-e, hogy Magyarország
valaha is élni fog ezzel, milyen körülmények vezethetnek e jog használatához?
– Elméletileg elképzelhető, hiszen szuverén országok szövetségéről van szó.
Azonban a vétójog olyan eszköz, amelyhez csak szélsőséges esetben folyamodhat az
ország. Ha tizennyolc országgal szemben alkalmaznak vétót, annak ára és következménye
van. Ez az eszköz más részről viszont biztosíték arra, hogy ne lehessen félredobni
egyetlen tagország érdekét sem. A vétó garanciát jelent arra, hogy a NATO minden
ország aktív részvételével létrejövő konszenzusra épüljön. Elméletben lehetőség
van arra, hogy egy hatalmas szervezet működését megakasszuk, de nem ezt az oldalát
emeljük ki a vétónak.
– Másik fontos változás lesz, hogy a magyarok részt vehetnek a NATO–orosz
konzultációs testület munkájában. Milyen hasznunk származhat ebből?
– A magyarok sok mindenre felhasználhatják, hiszen vannak bizonyos történelmi
tapasztalataink, amelyek használhatatlanok, vannak viszont kulturális-szociológiai
tapasztalataink, amelyek jól jöhetnek. Mindhárom ország erősíteni akarja az
oroszokkal az együttműködést. Törekszünk arra, hogy az oroszok is minél jobban ki
tudják aknázni a testületben rejlő lehetőségeket. Ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen,
hogy a döntés a tizenkilenc ország kezében marad.
– Milyen változást hoz a NATO-csatlakozás a magyar közélet mindennapjaiban?
– Lehet, hogy nem lesz azonnali változás, viszont iránytűt jelent a magyar államiság,
a közigazgatás, a diplomaták, katonák, és kutatók számára. Végérvényesen és
elszakíthatatlanul egy olyan közösségbe kerülünk, amely a világ élvonalában lévő
demokráciákat foglalja magában. Az integráció első pillére ezzel elmozdíthatatlanul
le van rakva. Most következik az európai uniós pillér. Mindez hosszú időre eldönti
a magyar orientációt, és előbb-utóbb kihatással lesz
a magyar átlagállampolgár életére is.
1999. 03. 13. (III/10)
