hetilap

Akkor még nem lehetett tudni, hogy a kormányfő vajon csak egyike-e a Jelcin idején sűrűn cserélődő miniszterelnököknek. De amikor két héttel később, az új évezred első napján Jelcin lemondott, és Putyint kinevezték ideiglenes államfőnek, már sejteni lehetett, hogy az elődöknél fajsúlyosabb politikus került a Kreml élére, aki komolyan veszi Oroszország megerősítését.

Az elmúlt húsz év igazolta, hogy minden jogos és jogtalan kritika ellenére Vlagyimir Putyin a 2000-es éveknek eddig a legmarkánsabb nagyhatalmi vezetője lett. Emlékezetes, hogy amikor első két elnöki ciklusa véget ért, egy sorcserével maga elé tolta Dmitrij Medvegyevet, ám csak azért, hogy 2012-ben visszavegye – immár 12 évre – az elnöki posztot. De épp a napokban az orosz kormány lemondásával megkezdődött átfogó strukturális változás emlékeztet bennünket arra, hogy Oroszország sorsa túlmutat Putyin jövőjén. Az új korszak fő ereje, úgy tűnik, még az eddigieknél is inkább a hadsereg lesz, ennek vezetői – Putyinnal együtt – fogják eldönteni, milyen utat jár majd be régi-új nagyhatalomként Oroszország.