A mindössze 45 évet élt, Európa-szerte hírhedt-híres gróf Benyovszky Móricot a magyarok mellett magukénak tartják a szlovákok is, nemzeti hősként tekintenek rá a lengyelek, a nézeteltérések ellenére a francia uralkodóház jegyzett vállalkozójának számított, Oroszországban egykori kiáltványát és sakkmegoldásait is megőrizték. Kiváló érdemei és sokoldalú tehetsége révén élvezte XV. Lajos francia király bizalmát, de az amerikai Benjamin Franklin rokonszenvét is.
Hogy Rejtő Jenő róla mintázta-e valamelyik hősét, nem tudjuk. Minden-esetre Benyovszky, egész pontosan teljes nevén „benyói és urbanói Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost”– a továbbiakban hívjuk csak Móricnak – kalandos életét sok regény-író megirigyelhette. 1741. szeptember 20-án született a Nyitra megyei Verbón (ma Vrbové, Szlovákia), apja lovassági tábornok, anyja bárónő volt. A még szinte gyermek Móric nem ábrándozással töltötte idejét, tízévesen már hadi apród, tizenöt évesen pedig a poroszok elleni hétéves háborúban (1756–1763) lovassági parancsnokként vett részt, és több csatában is kitűnt társai közül. Ezt követően Litvániában telepedett le, majd apja halálakor Lengyelországban tartózkodott, amit csalárd rokonai kihasználtak, és sikeresen kizárták az apai örökségéből. Jogának fegyverrel próbált érvényt szerezni, azonban ellenlábasai Mária Terézia előtt küzdelmét felségsértésnek feltüntetve elérték, hogy kivizsgálás nélkül megfosszák birtokától, és száműzzék a birodalom területéről. Lengyelországban élő nagybátyjánál telepedett le, majd megnősült, felesége később követte Madagaszkárra is. Hollandiai és angliai útjain kitanulta a hajózást, és még Amerikába is eljutott. Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát.
Utazásra azonban egyelőre nem került sor, mivel 1768-ban csatlakozott az orosz befolyás ellen alakult lengyel nemesi konföderáció seregeihez. Hamar kitűnt hadi érdemeivel, így rövid idő alatt ezredes, majd tábornok lett. 1769. május 20-án orosz fogságba esett, Kazanyba deportálták. Hősünk azonban nem adta fel, megszökött, ám rövidesen ismét elfogták, s most már a biztonság kedvéért Kamcsatkára, a Bolsereck telepre száműzték, ahová egy évnyi gyaloglással jutottak el a foglyok. Ittjártában elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. Harci kedvét továbbra sem tudták megtörni: 1771. április végén lázadást szított, és 96 társával elfoglaltak egy felfegyverzett hajót, amellyel megszöktek. Céljuk Amerika volt, de a hajón történt lázadás lecsendesítése után a Bering-szoros bejáratát érintve Alaszka és az Aleut-szigetek partjai mentén Japánba, majd Formosába (Tajvan), végül Makaóra érkeztek. Az élelmes szökevények itt a hajó eladásából pénzre tettek szert, amelyből a mai Mauritius és Madagaszkár szigetének érintésével Franciaországba utaztak. Utazásai közben Móric alaposan figyelemmel kísérte a szigetvilág földrajzi és biológiai adottságait, lehetőségeit, amelyeket kiváló megfigyelőként később papírra is vetett. Földrajzi helymeghatározásai ugyan sokszor pontatlanok voltak, mégis ő írta le először a St. Lawrence-sziget őslakóit, a Rjúkjú-szigeteket és részletes beszámolót adott Formosáról.
2016. 06. 03. (XX/22)
