Hollywoodot és az ott működő filmstúdiókat évek óta éri a vád, hogy a társadalmat érintő aktuális problémák helyett inkább a biztos sikert és magas bevételt hozó bestsellereket, életrajzi történeteket vagy már korábban megfilmesített történeteket visznek újra vászonra. Ebbe a sorba csatlakoznak be a képregény-adaptációk is. A napjainkban tapasztalt szuperhősáradat egyik karaktere sem mai kreáció. A szereplők zömében az 1930–40-es években születtek, amit a képregények aranykorának is szokás nevezni. Az amerikai szerkesztőségek, mint a Detective Comics (DC) vagy a Marvel, a második világháború borzalmait és kihívásait képzelt szuperhősök bevonásával próbálták elviselhetőbbé tenni a civil lakosság és a fronton harcoló katonák számára. Hollywood meglátta az ezekben a történetekben rejlő potenciált, amit a fejlődő technikai eszközök segítségével élethűen vászonra is vittek.
A korai képregényalkotók a legtöbb esetben nem tartották szükségesnek, hogy az emberfeletti képességekkel rendelkező hőseiknek előéletet kreáljanak. Ez alól az első kivétel az Amerika kapitány volt. A történet egy fiatal, vézna fiúról szól, aki sikertelen a lányok körében, mindig megverik az erősebb fiúk, és nem úgy néz ki, hogy valamire is vinné az életben. A sorozáson testi adottságai miatt alkalmatlanná nyilvánítják, azonban hazafias érzéseire felfigyelve lehetőséget adnak neki, hogy egy kísérleti fázisban levő kutatásban részt vegyen mint tesztalany. A kísérlet sikeres lesz, és megszületik „Amerika kapitánya”. A fiú azonnal a lányok bálványává, katonatársai példaképévé válik.
A képregényhősök megjelenését nem fogadta általános ováció. Többen hangot adtak aggodalmuknak, például Dr. Fredrich Wertham pszichológus is, aki megírta az Elcsábított ártatlanság című könyvét. Ebben részletesen taglalja, hogy a képregények hősei szexuális feszültségeket gerjesztenek a fiatalok körében, többek között az öltözködésük miatt, hiszen a férfiak minden esetben testre simuló kezeslábast viselnek, míg a női karaktereket kifejezetten hiányos öltözetben és felnagyított testi adottságokkal jelenítik meg a rajzolók. A problémával, amit Dr. Wertham felvetett, az amerikai szenátus is foglalkozott, és külön vizsgálóbizottságot hozott létre, amely elfogadta és megalapozottnak ítélte a pszichológus aggodalmait. Felülvizsgálták az addigra néhány esetben rajzolt pornómagazinná vagy horrorisztikus újsággá módosult képregények létjogosultságát, társadalmi hasznosságát.
2016. 01. 15. (XX/02)
