Tolnay Klári, (eredeti nevén Rózsi) 1914. július 17-én Budapesten látta meg a napvilágot. Születése után leköltöztek vidékre a Nógrád megyei Mohorára egy nyolcszobás kúriába, ahol úri kisasszonyként élhetett. Édesapja négyszáz holdon gazdálkodott. Rózsi sokat olvasott, édesanyjától zenét tanult, bátyjával és szüleivel kamaramuzsikált és énekelt. A polgári iskolát 4 évig bejáró diákként Balassagyarmaton járta, majd a nyíregyházi angolkisasszonyoknál tanult két évig. Utána szülei egy kereskedelmi iskolába íratták be, abból az indíttatásból, hogy „úrilánynak is legyen kenyér a kezében”. Ám semmi érzéke nem volt Rózsinak a pénzhez, viszont elsajátította a gyors- és gépírást és a könyvelést is több-kevesebb sikerrel.
Ezt követően falujába sűrűn jártak vándorcirkuszosok, akiknek magazinját édesanyja mindig neki adta. Így találkozott először a színészvilággal, ami rögtön meg is tetszett neki. Az iskola befejezése után budapesti rokonai meghívták bálozni, ekkor töltötte be 18. esztendejét. Ám a budapesti társaságban szégyellte palóc tájszólását. Érezte, hogy sokan kinevetik, ezért kérte rokonait, hogy olyan helyre vigyék, amit még nem látott. Ez a hely pedig a budapesti Operaház volt, ahol majd elájult a gyönyörtől, és teljesen beleszeretett a látványba. Debrecenben érettségizett, itt nagyon megtetszett neki a novíciaélet is, melynek hírét szülei kétségbeesetten fogadták: misszionárius apáca szeretett volna ugyanis lenni, aki téríti, tanítja és ápolja az embereket. Ám erről a döntéséről lebeszélték, mondván: „Tebelőled nem lesz apáca, mert ott belül mocorog benned valami…”
Kezdeti nehézségek
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »