„Teljesen egyértelmű volt, hogy el fogják nyerni! – fejezte ki örömét Bill Wickner, aki mindhárom friss orvosi Nobel-díjassal szoros munkatársi és baráti kapcsolatban áll. – Három különböző egyéniségről van szó, akikben közös a rendkívüli intelligencia, a céltudatosság és a munkájuk iránti szenvedély. Mindegyikőjüket nagyon szeretem. Humoros emberek, akik szeretnek a munkájukról beszélni, jó előadók, ahogy kivételes megfigyelők is.” A vezikuláris transzport mechanizmus kutatásában elért eredményeikért kapott Nobel-díjhoz vezető útjaik azonban eltérnek egymástól.
Hogy is van ez a vezikulákkal?
Randy W. Schekman 1948-ban született az Amerikai Egyesült Államokban, a minnesotai St. Paulban. Egyetemi éveit a Los Angeles-i University of Californian és a Stanford Univesityn töltötte, az utóbbi intézményben PhD-hallgatóként annak az Arthur Kornbergnek a tevékenységét szemlélhette közelről, aki 1959-ben a DNS-szintézis kutatásában elért eredményeiért részesült orvosi Nobel-díjban. Schekman 1976 óta dolgozik a Berkeley University of California Molekuláris- és Sejtbiológiai Intézetében, azóta már professzorként. Schekman, akit mindig is lenyűgöztek a sejtekben zajló akkurátus szállító folyamatok, az 1970-es évek elején kezdte el feltérképezni ennek a bonyolult, sejten belüli folyamatnak a genetikai hátterét. Vizsgálataihoz a biológus körökben közkedvelt élesztőt használta.
2013. 10. 18. (XVII/42)
