Charles André Joseph Marie de Gaulle 1890. november 22-én a flandriai Lille-ben, Henri de Gaulle irodalom szakos professzor és Jeanne Maillot öt gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot. Mind a családi értékek, mind jezsuita iskoláztatása erőteljes katolikus, patrióta bélyeget nyomott személyiségére. A romanticizmus értékvilágát magáénak valló ifjú számára „a hadsereg a világ egyik legnagyobb dolgának számított", így a katonai pálya egy percig sem volt kérdés számára; tizennyolc évesen a Saint-Cyr katonai akadémia mellett döntött.
A katonai tanulmányok befejeztével az ifjú alhadnagy - Philippe Pétain parancsnoksága alatt - Arras-ban kezdte meg szolgálatát. Az első világháborúban háromszor sebesült meg, majd Németországban fogságba esett, ahonnan mind az öt alkalommal sikertelenül kísérelt meg szökést.
A hivatalos militarista irányvonaltól radikálisan eltérő stratégiai-katonapolitikai elképzeléseket valló tisztként rendkívül kritikusan szemlélte a két világháború közötti francia katonapolitikát. Ebben az időszakban a katonai vezetők a harckocsikat a gyalogságot támogató haderőként látták, a légierőt pedig szükségtelennek ítélték. A páncélos hadsereg felállításának szükségességét sürgetve 1934-ben A hivatásos hadseregért címmel könyvet publikált, melyet a vezérkarban ellenszenv és közöny fogadott. A sors fintora, hogy a könyv leginkább Németországban volt sikeres. A hadászat mellett a későbbi hadvezér a III. Köztársaság politikai struktúráját is erőteljes bírálat alá vonta. Az állam megújítását egyszerre a politikai rendszer és a hadsereg megújításában látta.
2010. 11. 26. (XIV/47)
