Nem sok forrás áll rendelkezésre Jane Austen élettörténetéről, mivel rokonai minden kompromittálónak ítélt levelet elégettek, és igyekeztek a „jóságos és tiszteletre méltó nagynéni” képét megőrizni az utókor számára. Az általa írt mintegy 3000 levélből mindössze 160 maradt meg, a családtagok pedig ezek alapján írták meg önéletrajzát. Regényeiből azonban nemcsak korának jellemző ismérvei, hanem az írónőnek ezzel kapcsolatos gondolkodásmódja és érzései is ránk maradtak.
Jane Austen 1775. december 16-án született William George Austen anglikán plébános és Cassandra Austen gyermekeként. Hat fiú- és egy lánytestvérével Steventonban, egy vidéki kisvárosban nőtt fel, ahol édesapja és bátyjai otthon nevelték. Rengeteg könyvet olvasott, és egész életében családjával élt együtt, akiknek támogatására mindig is számíthatott. Két fivére, Frank és Charles a brit haditengerészetnél szolgált a napóleoni háborúk idején, ennek hatása például több regényében is érezhető.
Jane nagyon ragaszkodott nővéréhez, Cassandrához: ő volt legfőbb bizalmasa és legszorosabb barátnője. Cassandra vőlegénye sárgalázban halt meg a Karib-térségben, ahol katonai lelkészként szolgált, így Jane-hez hasonlóan Cassandra sem ment férjhez soha.
Jane már tizenkét éves korától verseket, történeteket és színdarabokat írt, amelyeket gyakran a család szórakoztatására elő is adott. Hétköznapjait úgy töltötte, mint ahogy az akkoriban szokás volt: zongorázott, meglátogatta hölgyrokonait, amikor azok gyermekeket szültek, vagy az idősebbeket halálos ágyukon. Rendszeresen járt templomba, és gyakran élt társasági életet szomszédaival, barátaival. Fiatal lányként Jane szenvedélyesen szeretett táncolni, valamint a lakóhelyük környékén sétálni.
1793–95 között megírta rövid, kevésbé ismert levélregényét, a Lady Susant, amelyben korának hanyatló londoni úri társaságát mutatja be. Huszonéves korában pedig már megszülettek azok a novellák is, amelyek későbbi regényei alapjául szolgáltak.
Amikor Jane húszéves volt, az egyik szomszéd uno-kaöccse, Thomas Lefroy két hónapos látogatást tett Steventonban. Habár a házasság lehetetlen volt a fiatalok anyagi körülményei és Lefroy gyámja miatt, Jane nővérének írt leveléből kiderül, hogy sok időt töltöttek együtt, sőt Jane meglehetősen kihívóan viselkedett a fiatalemberrel. Erről a korai időszakáról szól a 2007-ben, Anne Hathaway főszereplésével készült Becoming Jane című film.
1797-ben készült el a később Büszkeség és balítélet címen megjelent regényének első vázlata, amelyet élete végéig személyes kedvencének, „édes, drága gyermekének” tartott. A következő évben befejezte az Elinor és Marianne című regényét (később: Értelem és érzelem), és elkezdte A klastrom titkát.
Amikor édesapja hetvenéves lett, bejelentette visszavonulását a plébániáról, így feleségével és lányaival együtt Bathba költöztek. A nagyvárosban eltöltött idő alatt Jane szinte semmit sem írt, hiányzott neki a vidéki élet nyugalma. Ebben az időszakban, huszonhét évesen lett Jane szerelmes egy ismeretlen fiatalemberbe, de sajnálatos módon a férfi meghalt. Sokak szerint ez a kapcsolat tükröződik Austen Meggyőző érvek című regényében, amelyben a főhősnő szintén ennyi idős, és a történet is abban a Lyme-ban játszódik, amitől nem messze a család nyaralt. Az eltérés „csupán” annyi, hogy a való életből hiányzott a regényből ismert happy end. Nem véletlenül írta: „Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.”
Nem sokkal ezután Jane gyermekkori ismerőse, Harris Bigg-Wither megkérte a kezét, amire Jane igent mondott, mivel a házasság számos előnyt jelentett volna számára, és persze családjának is. Másnap azonban rájött, hogy tévedett, és visszavonta ígéretét, ami akkoriban szégyenletes dolognak számított. Később így írt unokahúgának, amikor az tanácsot kért tőle: „Ne gondolkodj abban, hogy elfogadod az ajánlatát, kivéve, ha valóban kedveled. Minden más előnyösebb és elviselhetőbb, mint Vonzalom nélkül házasodni.”
Miután apja meghalt, Jane testvérével és özvegy édesanyjával együtt nehéz anyagi körülmények közé került, és csak a többi testvér támogatására számíthatott. Egyik fivére segítségének köszönhetően 1809-ben Jane visszaköltözhetett vidékre, egy Chawton nevű faluba, amely ismét megfelelő környezetet biztosított számára az íráshoz. Harmincas éveiben az írás mellett kedvenc foglalatossága az unokahúgaival való időtöltés volt, saját bevallása szerint „örömmel ápolta a Nagynénik hagyományát”.
Amikor lehetőség adódott rá, bátyja, Henry segítségével kiadták regényeit: 1811-ben az Értelem és érzelmet, két évvel később a Büszkeség és balítéletet, 1814-ben pedig A mansfieldi kastélyt, melyek mind nagy sikert arattak. A régenshercegnek, a későbbi VI. György királynak annyira tetszettek Austen regényei, hogy arra kérte az írónőt: a következő regényét neki ajánlja. 1815-ben a hercegnek szóló ajánlással adták ki az Emmát. Egyik könyvön sem szerepelt Jane Austen neve íróként, csupán annyi jelent meg rajta: „egy hölgy tollából”. Ennek tudható be, hogy éle-tében kevés megbecsülést kapott, hiszen csak szűk családi köre tudta, hogy ő a szerzője a népszerűvé vált regényeknek. Sir Walter Scott azonban ennek ellenére is elismerően nyilatkozott róla: dicsérte a névtelen írót regényeinek realizmusáért, és tisztelte benne a modern írás kiváló képviselőjét.
1816-ban Jane egészségi állapota romlani kezdett, és ezért utolsó regényét már nem tudta befejezni. Negyvenegy évesen halt meg, egyesek szerint Addison-kórban, egy ritka hormonális rendellenességben. Más vélemények szerint lehetséges, hogy tuberkulózis okozta a halálát. Akkoriban ugyanis egyik betegségre sem találták még meg a gyógymódot.
Két további regényét: A klastrom titkát és a Meggyőző érveket már csak halála után adták ki. Regényeinek legelső filmadaptációja több mint száz évvel később született meg: a Büszkeség és balítéletet legelőször 1940-ben dolgozták fel. Azóta több mint harminc film és televíziós sorozat készült Jane Austen élete és regényei alapján, melyek közül leghíresebb a Büszkeség és balítélet 1995-ben készült BBC-tévéfilmsorozata, és az ugyanebben az évben bemutatott Értelem és érzelem Emma Thompson és Kate Winslet főszereplésével.
Jane Austen regényeiben egyszerű emberek hétköznapi gondjain és örömein keresztül mutatja be az akkori társadalom természetét. A műveket az éles eszű, derűs, szimpatikus hősnők teszik a jelen kor olvasói számára is vonzóvá és szórakoztatóvá. Az emberek közötti kapcsolatok érzékeny kérdését pedig olyan realizmussal, humorral és iróniával közelíti meg, ami miatt a regényei a mai napig nem veszítették el aktualitásukat.
2009. 12. 11. (XIII/50)
