hetilap

A „Vörösruhás nő”, Anna Sage román bevándorlóként, egy bordélyház alkalmazottjaként dolgozott Indiana államban. Az 1929-ben kitört nagy gazdasági válság alatt azonban a Munkaügyi Minisztérium szívesen „vadászott” a külföldiekre, akik csak az éhes szájak számát növelték Amerikában. Annát „laza erkölcsei” miatt akarták kiutasítani az országból, de a lánynak olyan adu volt a birtokában, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni: személyesen ismerte az első számú közellenséget: John Dillingert, sőt egy ideje a kitartottja volt. Az FBI azzal bízta meg őt, hogy csalja csapdába a férfit, cserébe megkaphatja a zöldkártyát.
Melvin Purvis, a Dillinger-ügyön dolgozó FBI– ügynök azt tervezte, hogy akkor csap le a gengszterre, amikor az moziba megy aktuális barátnőjével. Hogy biztosan megismerjék őket, a lánynak fehér blúzt és narancssárga szoknyát kellett aznap viselnie. Valószínűleg azt nem közölték vele, hogy az élénk szín abban is segít, hogy a Dillinger kivégzésére készülő rendőrök nehogy őt találják el pisztolyaikkal.
John Herbert Dillinger, aki 1903-ban látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Apja ugyan másodszor is megnősült, de a fiú nem jött ki mostohaanyjával, és az iskola helyett is inkább a barátaival lógott. Feljegyezték róla, hogy szívesen terrorizálta a kisebbeket, és gyakran felmerült a neve kisebb lopásoknál. Nem csoda, hogy amint tehette, otthagyta az iskolát, és egy indianapolisi gyárban helyezkedett el. Bár keményen dolgozott, szinte minden éjszaka bárokban töltötte az időt, és költötte a pénzét. 1922-ben letartóztatták, mert elkötött egy gépkocsit. Próbálkozott a haditengerészetnél, meg is házasodott, de képtelen volt jó útra térni. Közben elvesztette a munkáját is, ezért egy barátjával kiraboltak egy helyi fűszerboltot. Bár mindössze 120 dollárt zsákmányoltak, a szigorú igazságszolgáltatásnak köszönhetően tíz év börtönre ítélték őket. Ezzel megpecsételték Dillinger további sorsát.
A rab rövid időre elmenekült fogvatartói elől, de néhány percen belül újra letartóztatták. Kezdetét vette Dillinger híres szökéseinek sorozata. A rács mögött megismerkedett a nehézfiúk életével, és cellatársának kijelentette: „Én leszek a legdurvább fattyú, akit valaha láttál, amikor kiszabadulok.” Nyolc év után, 1933-ban engedték szabadon, ám a szabadságba magával vitt egy fájdalmas betegséget: a trippert is. Ez is oka lehetett annak a döntésnek, hogy bandát szervez, és rablásokból él ezután. Már szeptemberben kirabolt egy bankot, de azonnal elfogták. A börtönben találtak nála egy szökési tervet, de mégsem tudták megakadályozni, hogy barátai fegyvereket csempésszenek be hozzá a mosodán keresztül. A szökés közben megöltek két őrt, és ezután már nem volt visszaút.
Dillinger és a bandája egy év alatt legalább két tucat bankot rabolt ki a környező államokban. Néha biztonsági rendszereket „árulva” jutottak be az épületbe, máskor úgy tettek, mintha gengszterfilmet forgatnának, és ellenállás nélkül szállíthatták el a pénzt. Miután már halottakat is hagytak maguk után, a nyomozásba bekapcsolódott az FBI is.
Egy alkalommal tűz ütött ki egy szállodában, ahol a banda tagjai tartózkodtak. Az emberek kimenekültek, ám Dillinger az egyik tűzoltót némi anyagi ráhatás segítségével meggyőzte arról, hogy hozza ki egyik pénzzel teli bőröndjüket. Amikor aztán a férfi meglátta a körözött bűnöző arcképét, rögtön értesítette a rendőrséget, akik lecsaptak a bandára a rejtekhelyükön. A legendás gengszter azonban újból túljárt fogvatartói eszén. Fából faragott pisztollyal kényszerítette az őrt, hogy nyissa ki cellája ajtaját, és így újból sikerült kereket oldania. Ráadásul ellopta a seriff új Ford autóját is. Az FBI ezután országos hajtóvadászatot szervezett ellene.
Minnesotában a házbérlőjüknek lettek gyanúsak, mire a kiérkező ügynökök elől csak súlyos tűzharc árán  sikerült elmenekülniük a hátsó ajtón keresztül. Dillinger, aki súlyosan megsebesült, ezt követően kirabolt egy rendőrörsöt, és fegyvereket, valamint golyóálló mellényeket lopott. Hogy ne ismerjenek rá, még egy fájdalmas plasztikai sebészetnek is alávetette magát. Jimmy Lawrence álnéven bajszot növesztett, befestette a haját, és még szemüveget is hordott, hogy változtasson megjelenésén. 1934 áprilisában újból rajtuk ütöttek, és ezúttal néhány bandatag is otthagyta a fogát. Közeledett a végső leszámolás.
A Dillingert megszállottan üldöző Melvin Purvis ügynök kapott az alkalmon, amikor Anna Sage felajánlotta a segítségét. Emberei élén lesben állt, amikor július 22-én este a bűnöző a lány és annak barátnője, Polly Hamilton társaságában a chicagói Biograph moziba indult, hogy megnézzen egy filmet.
Purvis vett egy jegyet, de amikor belépett a nézőtérre, azonnal rájött, hogy ártatlanok is megsebesülhetnek, ha itt csap le a közellenségre. Ezért a kijáratnál várakozott. Amikor a film végén Dillinger a két hölggyel együtt elhagyta a mozit, Purvis szivarra gyújtott, hogy így jelezzen az oda­kint lesben álló embereinek. Észrevétlenül eredtek a gengszter nyomába, aki egy szűk sikátor felé vette az irányt. A beszámolók szerint hirtelen észrevette, hogy követik, mire ellökte magától kísérőit, és a pisztolya után kapott. Elsütni azonban már nem maradt ideje. Össztűz zúdult rá.
Dillinger azonnal összeesett, s miközben a vérében vonaglott, Purvis kirúgta a fegyvert a kezéből. Az áldozat három golyót kapott a mellkasába, egy pedig a nyakán át a jobb szeme alatt távozott a fejéből. Esélye sem maradt a túlélésre. Sok nő a zsebkendőjét mártotta a vérébe, amit csak másnap takarítottak el onnan. Dillinger testét bemutatták a nyilvánosság előtt, ám Sage-et az 5000 dolláros vérdíj kifizetése után (ez a fele volt annak, amit ígértek neki) mégis visszatoloncolták Romániába.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek