Patrick Bruce Metheny 1954-ben látta meg a napvilágot Kansas City
külvárosában. Mivel idősebb bátyja, Mike Metheny kiváló trombitás – Pat albumain
is hallható –, az ő hatására a kis Patrick is trombitálni kezdett. Természetes
adottságai ugyanakkor nem voltak túl jók a fúvós hangszerekhez, így elmaradtak a
sikerélmények, amelyekből viszont bátyjának jócskán kijutott. Mike 12 évesen már
turnézott Kansas Cityben, Pat pedig kezdte elhinni, hogy az ő becsületes neve:
Mike Metheny Kisöccse.
Ebben az időben kezdett ismertté válni a Beatles zenekar, és akkoriban sok
fiatal vett gitárt a kezébe. Pat is így tett, megtanult néhány fülbemászó
dallamot új hangszerén, ám az igazi áttörést az jelentette, mikor bátyja
megmutatta neki Miles Davis Four and More c. lemezét. Azt szokták mondani, hogy
sok időnek kell eltelnie, míg a zenehallgató jazzrajongóvá válik. Nála azonban
ez a folyamat körülbelül öt másodperc alatt lezajlott, és onnantól kezdve minden
nap futva ment haza az iskolából, felrakta a lemezt, beült a két hangfal közé,
és hallgatta a dallamokat.
Miután elvégezte a gimnáziumot, a híres Miami Egyetemre ment zenét tanulni, ám
az első szemeszter után azt javasolták neki, hogy inkább tanítson. Akkoriban, 18
évesen egy fesztiválon lehetősége nyílt néhány dalt eljátszani Gary Burtonnel, a
kiváló vibrafonossal. Röviddel ezután csatlakozott a zenekarához, és innentől
kezdve egy csapásra híressé vált. Még ebben az évben Jaco Pastoriusszal, minden
idők talán legnagyobb hatású basszusgitárosával elkészítették a Brigh Size Life
című albumot, ami ma is etalonnak számít a modern jazz világában. 1977-ben Lyle
Maysszel közösen megalapították a Pat Metheny Groupot, mely azóta is működik,
minden évben több, mint száz koncerttel szolgálva a nagy-érdeműt. Mindez igen
komoly teljesítmény, ha ideszámítjuk, hogy közben Metheny több jelentős film
zenéjét is megírta, vendégként szerepel különböző formációkban, tanít a Berkeley
egyetemen, több mint négyszáz egyéni szerzeményt jegyez, melyek között szép
számban vannak remekművek is.
Munkája elismeréseképpen eddig közel húsz Grammy-díjjal büszkélkedhet a
számtalan jelölés mellett. Metheny egyik értékes gondolata, hogy a hangszeres
játék nagyobb részben zenehallgatás, és csak kisebb részben maga a játék. Ez a
fajta gondolkodása zseniális zenekarvezetővé teszi, mert miközben improvizál,
tökéletesen hallja és érti, hogy mi történik körülötte az adott pillanatban, a
zenekar tagjai mit és hogyan játszanak, így mindig a legjobban odaillő
motívumot, dallamot tudja odatenni a megfelelő időben. Ettől lesz igazán élő a
zene, mert a szólista érzi a közönségét, a zenekarát, játéka inspirálja a
többieket, akik így még jobban játszanak, s ez visszahat a szólistára is.
Július 4-én – nem először – trió felállásban fognak játszani a Margit-szigeten,
ezúttal a dobos Antonio Sanchezzel, és a nagybőgős Christian McBride-dal. A
dob-bőgő-gitár felállás szakmailag nagy kihívás, mivel – ha a gitáros dallamokat
játszik – hiányzik a harmóniát adó hangszer. De egyben óriási lehetőség is,
pláne, ha a két másik kiváló zenész talentumaira gondolunk.
2008. 06. 27. (XII/26)
