Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke, maga is rabszolgatartó lévén, a 19. század küszöbén a déli államok támogatását elnyerve eredményesen szorította vissza a hatalomból a Föderalista Párt képviselőit. A nemzet határainak kiterjesztésével és a britek elleni háború vezetésével az elnök egy Tennessee-i rabszolgatartót, Andrew Jacksont bízta meg. A fiatal katonatiszt villámgyorsan hatalmas népszerűségre tett szert a déliek körében, miután kegyetlen hadjárataival eredményesen törte meg az amerikai őslakos indiánok ellenállását. A cherokee törzsben csak „indiángyilkosnak”, illetve „éles késnek” becézték, miután falvak felégetésével, nők és gyermekek lemészárlásával és egyoldalú szerződések aláíratásával kényszerítette ki az őslakosok elmenekülését.
A sorozatos győzelmek után Jefferson megosztott pártjából kiszakadva Jackson követői új politikai formációt alakítottak Demokrata Párt néven. Jackson mögé felsorakoztak a déli rabszolgatartók, az indiánok elleni hadjáratokban részt vett katonák (valamint a területszerzésből hasznot húzó telepesek), de még az északi konzervatívok is. 1829-ben nagy fölénnyel választották elnökké, majd az ország hetedik elnökeként törvényi erőre emelte az „indián áthelyezés” politikáját. Ezt már akkor is számtalan keresztény misszionárius és európai megfigyelő is éles kritikákkal illette, hatalmas vitákat eredményezve a Kongresszusban.
A jacksoni demokraták uralma alatt nemcsak az indiánokkal szembeni túlkapások szaporodtak meg, de elképesztő mértékben elterjedt a rabszolgatartás is. Magának az elnöknek is legalább 160 rabszolgája volt, akik közül nem egyet megöletett, volt, akit meg is erőszakolt. A Tennessee Gazette-ben 1804-ben feladott hirdetése egyik szökött rabszolgájáról így szólt: „Ha elkapják az államon kívül, akkor az 50 dolláros jutalmon és a szükséges költségeken kívül még 10 dollárt fizetek minden száz korbácsütésért, amit kap.”
A Demokrata Párt megalakulását követő évtizedekben a Whig Párttal szemben hatalomra kerülő elnökök mindegyike vehemensen védelmezte a rabszolgaság intézményét. A rasszista ideológia egyik legnagyobb szószólója John C. Calhoun demokrata szenátor volt, aki Jackson alatt alelnökként is szolgált. Ő azt hangoztatta, hogy a rabszolgaság több mint „szükséges rossz”, sokkal inkább „pozitív jó”, ami egyaránt hasznos a tulajdonosnak és a szolgának is. A déli demokraták kíméletlen módon letörték az északiak politikai törekvéseit, sok rabszolgaság-ellenes kiáltványt, újságot elégettek, a gyűléseket szétverték, de volt olyan abolicionista (rabszolgaságot ellenző) vezető, akit meg is gyilkoltak. Nem egy ízben a nemzetközi szerződéseket is megszegték, amikor például foglyul ejtették azokat a szabad fekete tengerészeket, akik a déli kikötőkben horgonyoztak.
hetilap
hetilap
