Az engesztelés napjának e jelképekből kiolvasható egyetemes tanítása kettős:
egyrészt rámutat a megtérésnek és a bűnbocsánat megszerzésének módjára minden ember számára; másrészt a hét (plusz egy) ünnepből álló, éves mózesi ünnepkör tartalmazza Isten üdvtervének menetrendjét is.
Az engesztelés héber szava, a kipur szó szerint elfedést, elfedezést jelent. A gyökéül szolgáló káfár igét használja Isten már Noénak adott utasításában is, miszerint építsen egy ládát – az eredetiben nem bárka szerepel, hanem egyszerűen láda, ezért helytelen egy hajótestet képzelnünk el, valójában ez egy téglatest alakú láda volt – góferfából, és ezt vonja be, fedje be (káfár) gyantával (kóferrel, azaz „bevonóval”, „befedővel”, néha szuroknak is fordítják, de valószínűleg inkább gyantát jelent) kívül-belül.
Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a gófer nevű fafajtát (ciprusfa) az Énekek éneke kófernek írja, vagyis a gófer elnevezés szintén a káfár igéből származik, azaz „bevonatos”, „befedett” (tudniillik gyantás) fát jelent, akkor az isteni instrukció egyetlen mondatában az engesztelést is jelentő héber szó háromszor szerepel, és így is fordítható: