„Megtanultuk, hogy a legfontosabb meghallani a másikat. Sokszor elfordítjuk a fülünket, pedig az illető akar valamit mondani. Aki képtelen a kommunikációra, a családon belül is hajlamos az erőszakra. El kell ismernünk a különbözőségeket, de nem kell túlzottan felnagyítanunk ezeket. Az erőszakmentesség ezt tanítja: ha nem is tudjuk megállítani a konfliktust, akkor is tudjuk kezelni. Ha többet tudunk egymásról, jobban tiszteljük a másikat. Ha azt akarjuk, hogy igazságosan ítéljenek meg bennünket, akkor mi is legyünk igazságosak másokhoz. Sokan az életüket adták ezért.”
Ön együtt dolgozott Martin Luther Kinggel, még a halála napján is találkoztak. Mi volt az, ami fiatalon inspirálta Kingben?
- Először diákkoromban ismerkedtem meg vele, a nashville-i baptista főiskolán. Akkor kezdtünk bekapcsolódni a polgárjogi mozgalomba. Próbáltunk tenni valamit a változásért. Nem voltak nagyon távoli céljaink: egyszerűen szerettük volna azt, ha tisztességesen meg tudunk élni. Ekkor látogatott meg minket Martin Luther King Nashville-ben. Beszédet mondott az egyik nagygyűlésünkön. Azt mondta, nem azért jött, hogy inspirációt adjon nekünk, hanem azért, hogy ő nyerjen tőlünk inspirációt. A mi diákmozgalmunk ugyanis az ő erőszakmentes filozófiáját fogadta el, szemben azokkal a fekete vezetőkkel, akik az önvédelmi harcot hirdették. Itt találkoztunk először. Később a közeli munkatársává váltam, részt vettem a különböző kampányokban, segítettem felkészíteni az aktivistákat, hogy megfelelő stratégiával és szervezettséggel képviseljék az ügyünket. Amikor Martin Luther King az utolsó kampányára készült, felhívott, és azt mondta, hogy el kell utaznom hozzá Atlantába. Akkoriban én Chicagóban éltem, így azt válaszoltam, hogy természetesen szívesen segítek neki innen mindenben. De ragaszkodott hozzá, hogy az országos programigazgatója legyek, igaz, azt is mondta, hogy ezért fizetni nem tud. Mivel ő hívott, mentem. Azt a feladatot kaptam tőle, hogy felügyeljem a polgárjogi mozgalom összes szervezőjét, így akkoriban még Jesse Jacksonnak is a főnöke lettem. A legfontosabb fe-ladatom az volt, hogy összehangoljam a Szegény Emberek Mozgalmát, amely a társadalmi igazságtalanságokra hívta fel a figyelmet. Ekkoriban egy fekete amerikainak sok helyen tilos volt a városi parkban sétálni vagy a fehérek által látogatott uszodába elvinni a gyermekét.
Mi az utolsó emléke Kingről?
hetilap
hetilap
