A tudományos vizsgálat azért jelentős, mert

első alkalommal sikerült felhasználni egy régen elhunyt történelmi személy DNS-ét egy ma is élő személlyel való családi kapcsolatának bizonyítására.

Az új vizsgálati módszert az Eske Willerslev vezetésével dolgozó kutatócsoport fejlesztette ki. Willerslev a Cambridge-i Egyetem Lundbeck Alapítvány GeoGenetikai Központjának igazgatója.

A kutatók 14 évig dolgoztak azon, hogy használható DNS-t tudjanak kinyerni az erősen megrongálódott hajból, amelyet a Smithsonian – ahol szobahőmérsékleten tárolták - 2007-ben adott vissza LaPointe-nek és nővéreinek. Willerslev felidézte, hogy egy magazinban olvasott róla, hogy LaPointe-ék visszakapták Ülő Bika hajtincsét, és ezért megkereste a férfit.

A tudóst LaPointe kérte fel rá, hogy DNS-vizsgálattal igazolja a családi kapcsolatot.

A Science Advances című szaklapban közzétett tanulmányból kiderül, hogy a hajszálakban nagyon kevés használható DNS volt, és ezért sok idő kellett egy olyan módszer kifejlesztéséhez, ami korlátozott mennyiségű ősi DNS-t tesz összehasonlíthatóvá ma élő ember DNS-ével.

Ülő Bika, lakota nevén Tatanka Ijotake, a sziú indián törzseket egyesítette a földjeiket elfoglaló telepesek elleni küzdelemben. 1876. június 25-én a Little Bighorni csatában az általa vezetett indiánok legyőzték George Armstrong Custer 7. lovasezredét. Ülő Bikának két hivatalos temetkezési helye is van, az egyik az észak-dakotai Fort Yatesben, a másik pedig Mobridge-ben, Dél-Dakotában.

LaPointe szerint valószínűleg nem a Fort Yates-i sírban, hanem Mobridge-ben vannak dédnagyapja maradványai. Mint mondta, DNS-vizsgálattal azonosítani lehetne a maradványokat is.

(MTI/Hetek)