Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Rámalláhban bejelentette, hogy két év után az Európai Unió hamarosan megszünteti a palesztinoknak nyújtandó támogatások blokkolását. Ez azonban nem lesz egyszerű, mert Várhelyi Olivér, a szomszédságpolitikáért és a bővítésért felelős biztos közölte, hogy az Európai Bizottság másodszorra is vizsgálja az ügyet.

A palesztinok támogatását Magyarországon kívül minden tagállam megszavazta.

Az Európai Parlament elnöksége sértődötten reagált a magyar uniós biztos vétójára: „Emlékeztetnénk a biztos urat, hogy már létezik egy ilyen tanulmány, és arra ösztönözzük, hogy egy újabb finanszírozása helyett a pénzt inkább a palesztinai humanitárius szükségletekre fordítsa.”

Valóban létezik egy tanulmány, amely a palesztin iskolai tankönyvek szövegét vizsgálta, ám ez még a brüsszeli bürokrácia nagyon visszafogott nyelvezete mellett is

olyan mellbevágó megállapításokat tartalmaz, amelyek messzemenően indokolják a magyar vétót. 

Nézzünk néhány példát a berlini Georg Eckert Intézet jelentéséből, amely szerint a palesztin gyerekek számára készült tankönyvekben:

-    Nem létezik Izrael állama, sem az izraeli városok: „A Nagy-Palesztinát ábrázoló térképek általában nem jelölik Izrael államt vagy a zsidó bevándorlók által létesített településeket.”

-    Hősi mártírnak (sahíd) nevezik a civileket gyilkoló palesztin terroristákat: „A sahíd kifejezést szinte kizárólag a konfliktus összefüggésében használják, azokra a személyekre, akiket Izrael elleni erőszakos támadások közben öltek meg”.

-    Tagadják az iszlám előtti zsidó történelmet: „Három iszlám tankönyv a zsidókat és a judaizmust elsősorban a korai iszlám összefüggésében említi.”

-    Démonizálják az izraelieket: „Az arab nyelvű tankönyvek érzelmileg felfokozott leírásokat adnak az izraeli erőszakról, amelyekben igyekeznek dehumanizálni az izraeli ellenséget”.

A sort még folytathatnánk, de a fentiekből is látható, hogy az Európai Unió alapvető értékeivel mélyen ellentétes tartalmakról van szó, és nem egyedi estekben, hanem rendszerszerűen.

A kérdés ezért inkább az, hogy a többi tagállam hogyan szavazhatja meg az uniós polgárok pénzéből a terrorizmus és az erőszak népszerűsítését a palesztin iskolarendszerben?