„Egyáltalán nem világos, hogy ki hívta meg Samantha Powert, aki – ha jelenleg hivatalosan nem is tagja a Biden-kabinetnek – egyfajta kormánybiztosként érkezett Budapestre. Egyáltalán meghívta-e a magyar kormány, illetve ki a magyar fogadó fél?” – tette fel a kérdést Schiffer András, aki szerint az is példátlan, hogy „amikor ideérkezik egy idegen állam kormányzati tisztviselője, akkor nem látogat el egyetlen magyar kormányzati intézményhez vagy közhatalmi szervhez sem, amelyik őt invitálta, hanem eléggé megalázó módon a magyar honvédelmi és igazságügyi miniszter zarándokol el hozzá a nagykövetségi rezidenciára”.

A volt országgyűlési képviselő szerint azonban mindez még nem ad ténybeli alapot annak feltételezésére, hogy Power „bármilyen konkrét akció előkészítésében vett volna részt Budapesten, ezek egyelőre spekulációk”.

Elfogadhatatlan a „demokráciára érzékenyítés”

Az amerikai soft-power nyomásgyakorlás azonban Schiffer András szerint egyértelmű, ezért az orosz-ukrán háború egyéves évfordulójához közeledve

egyértelműen ki kell mondani, hogy a világban tapasztalható bizonytalanságért, sok esetben az egyes régiókban tapasztalható káoszért az első számú felelősség az Amerikai Egyesült Államok imperialista politikáját illeti, akkor is, ha vannak a világon számtalan helyen totalitárius diktatúrák, mint például Kínában, és hajt végre a Putyin-rezsim megengedhetetlen agressziót egy másik ország ellen”.

Schiffer úgy látja, hogy „a hidegháború vége óta az Amerikai Egyesült Államok felhatalmazva érzi magát arra, hogy akár a NATO-n keresztül – amivel bábozik –, akár saját maga által a nemzetközi jogot lábbal tiporja.”

Erre a volt képviselő példaként Irakot, Szíriát és a kijevi Majdan téri eseményeket említette. Szerinte „sürgősen véget kell vetni” annak a gyakorlatnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok felhatalmazva érzi magát arra, miszerint „más országokat, sőt, állítólag szövetséges országot, mint Magyarország úgymond érzékenyítsen, demokráciára tanítson”. Ha ez nem így történik, annak „nagyon-nagyon rossz vége lesz” – véli a volt országgyűlési képviselő.

Schiffer András úgy látja, hogy az Egyesült Államok a softpower-politikájával nem egyes országok fejlődését akarja szolgálni.

„Az emberi jogok, a demokrácia, a jogállam pusztán álarc, ezzel a saját birodalmi politikáját akarja érvényesíteni, a saját gazdasági érdekeit vagy éppen az Amerikai Egyesült Államok államgépezete mögött lévő globális nagytőke érdekeit kívánja kiszolgálni. Ha ehhez káoszteremtés kell, akkor a káoszteremtésben működnek közre. Ezt világosan kell látni, nemcsak Magyarországon, minden más országban, minden más kontinensen mindenkinek.”

Azzal kapcsolatban, hogy vannak, akik Magyarországról közreműködnek ezeknek a céloknak az elérésében, Schiffer András emlékeztetett arra, hogy már tavaly ősszel, az Action for Democracy botrány kapcsán a Heteknek is elmondta, miszerint „ha demokratikus politikát űzünk, akkor azzal a feltételezéssel kell élnünk, hogy bármilyen súlyos véleménybeli, ideológiai, világnézeti különbségek választanak el minket egy közös hazában, a közös haza sorsát illetően mégis több lojalitással tartozunk egymás iránt, mint bármilyen külföldi eszmetársunk felé”.

Leszögezte, hogy szeretné „remélni azt, hogy ezzel Magyarországon nemcsak minden felesküdött parlamenti képviselő, illetve parlamenti párt, hanem minden közéleti szereplő tisztában van, hogy bizony van vörös vonal, amit nem szabad átlépni, tehát hogy kinek-kinek a saját, nem pusztán hatalmi, akár ideológiai céljai érdekében sem szabad a saját honfitársai vagy a saját hazájával szemben különböző idegen érdekekkel paktálnia”.

A világhírű német filozófusnak, Jürgen Habermasnak a Süddeutsche Zeitungban megjelent cikke kapcsán – amely fölveti a Nyugat felelősségét abból a szempontból, hogy meddig és milyen stratégia mentén áll ki Ukrajna mellett – Schiffer András elmondta, hogy amikor orosz-bérencnek vagy Putyin-csatlósnak állítanak be bárkit, aki a béketeremtés iránti morális felelősség kérdését fölveti, akkor ez a „bunkósbotozás pontosan az inverze Putyin belpolitikájának: ahogyan Moszkvában gond nélkül letartóztatnak bárkit, aki nyilvánosan kritizálja a háborús politikát, Nyugat-Európában ugyan talán még nem tartóztatnak le, de morális megkövezéssel illetnek mindenkit, aki bírálni merészeli ezt a háborús politikát. Ez egy militarista őrület és számomra egyáltalán nem meglepő, hogy Jürgen Habermas nem kíván közösséget vállalni a militarista őrülettel”.

Schiffer szerint nem pusztán arról van szó, hogy a Nyugat ezzel a politikával egy nukleáris katasztrófát kockáztat, „veszedelmes ez a történet Európa számára azért is, mert teljesen nyilvánvaló, hogy ha nem is kerül sor nukleáris katasztrófára, ez az egész háborús őrület, illetve szankciós politika alapvetően az Amerikai Egyesült Államok mögé bújt globális tőkeérdekeltségek érdekeit szolgálja, ez nem Európa érdeke.”

A volt országgyűlési képviselő úgy véli, „világossá kell tenni azt is, hogy Ukrajna nem tagja a NATO-nak, ahogyan Grúzia sem volt tagja a NATO-nak, amikor az orosz csapatok 2008-ban oda bemasíroztak. Természetesen Ukrajnának joga van a nemzeti önrendelkezésre, a területi épségét megőrizni, nyilvánvalóan nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy bárhol a világon egy ország a szomszédos ország területét elözönli katonákkal, nehézfegyverekkel vagy elkezdi azt bombázni. Érdekes módon az erre oly érzékeny, haladó közvélemény nem nagyon szól, amikor ugyanez Jemenben vagy Szíriában történik, de egyértelművé kell tenni, hogy teljesen más a státusza Ukrajnának, mint akár a balti államoknak, Lengyelországnak vagy Magyarországnak. Ők nem a NATO tagjai és ehhez képest kellene az egész Európai Uniónak a saját politikáját megfogalmaznia, de sajnálatos módon nem ez történik, és ez nem Európa érdekét szolgálja.”

Schiffer végezetül leszögezte: reméli, hogy „az európai közvélemény felébred és fölélednek azok a békemozgalmak, és azok a háborúellenes tiltakozások, amelyek ott voltak szerte Európa utcáin 2003-ban az Irak elleni amerikai agresszió idején. Világossá kell tenni, hogy Európa egyaránt elítéli a putyini agressziót és az amerikai imperializmust”.

(Hetek)