„A Vatikán elveszíti a világ legnagyobb katolikus országát, ez óriási veszteség, ami visszafordíthatatlan”

– fogalamazott José Eustáquio Diniz Alves, vezető brazil demográfus, a nemzeti statisztikai hivatal egykori professzora. Becslései alapján júliusra – ha az utóbbi évek tendenciáit vesszük alapul – a katolikusok aránya Brazíliában 50 százalék alá fog csökkenni.

A brazíliai Rio de Janeiro államban ugyanakkor ez már egy bő évtizede bekövetkezett. A legutóbbi, 2010-es népszámlálás szerint ugyanis a katolikusok akkor a lakosság 46 százalékát tették ki.

A Latinobarómetro chilei közvélemény-kutató korábbi, 2018-as felmérése szerint Latin-Amerika hét országában – Uruguayban, a Dominikai Köztársaságban és öt másik közép-amerikai államban – szintén elvesztette társadalmi többségét a katolikus egyház.

Evangéliumi gyülekezetek, szekularizáció és politika

Ennek az elmozdulásnak igencsak összetett okai vannak, szerepet játszanak benne politikai változások, amelyek nyomán csökkentek a katolikus egyház más vallásokkal szemben élvezett előnyei, de az egyre erősebb szekularizáció sem jelentéktelen faktor. Ezeken túlmenően pedig az is lényeges, hogy

„a világjárvány idején az evangéliumi gyülekezetek különösen nagy hatékonysággal használták ki a közösségi médiát az emberek megnyerésére”

– magyarázta Alves.

A katolikus egyházon belülről és kívülről érkező kritikus hangok egyöntetűen arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyház nem képes kielégíteni emberek tömegeinek a vallási és társadalmi igényeit. Kiváltképpen a szegények körében. A latin-amerikaiak gyakran jellemzik úgy a katolikus egyházat, mint aminek nincsen kapcsolata a helyi gyülekezet napi szintű problémáival.

A következmények sem maradhatnak el

A katolicizmus befolyásának hanyatlása Latin-Amerikában messzemenő társadalmi és politikai következményekkel von majd maga után az szakértő szerint. Az olyan országokban, mint Brazília, a pünkösdi mozgalomhoz való csatlakozás igencsak felerősítette a konzervatív nézeteket a társadalom valamennyi szegletében.

Ráadásul nagyban hozzájárult Jair Bolsonaro jobboldali elnök hatalomra jutásához is még 2018-ban.

Bár Bolsonaro elnök továbbra is katolikusnak vallja magát, 2016-ban – az elnökválasztási kampánya előtt – egy pünkösdi lelkész segítségével keresztelkedett meg a Jordán folyóban.

A pünkösdiek, illetve az evangéliumi keresztények igen nagy számban képviseltetik magukat a brazil kormányzatban, ráadásul Brazília kongresszusának egyharmadát is ők teszik ki. Az elnök felesége pedig ugyancsak evangéliumi gyülekezetbe szokott járni.

Korszakos átrendeződések?

A Vatikán adatai szerint Latin-Amerika és a Karib-térség ad otthont globális szinten a katolikusok 41 százalékának. Hogy vajon hány latin-amerikai állam marad meg katolikusnak, a becslések ebben a kérdésben eltérőek, de abban egyetértés van, hogy a katolikusok aránya csökkenni fog.

A Pew Research Center felmérése szerint 2014-ben a latin-amerikaiak 69 százaléka volt katolikus, és 19 százalékuk vallotta magát protestánsnak. Utóbbiak közül pedig 65 százalék határozta meg magát pünkösdiként.

A World Christian Database adatai szerint fél évszázad leforgása alatt – 1970 és 2020 között – a pünkösdiek száma Brazíliában 6,8 millióról 46,7 millióra nőt, Guatemalában pedig több mint tízszeres volt az emelkedés: kevesebb mint 196 000 főről 2,9 millióra duzzadt létszámuk.

Katolikusból pünkösdi

A pünkösdizmus laza szervezeti felépítése sokat segített a mozgalomnak abban, hogy Latin-Amerika legszegényebb negyedeibe is eljusson, ahol a helyi gyülekezetek anyagi és szellemi segítséggel egyaránt szolgálnak az ott élőknek. Részben ez is magyarázza az intenzív növekedést.

A 2014-es Pew-felmérés tanúsága szerint Latin-Amerikában az egykori katolikusok esetében az Istennel való bensőségesebb kapcsolat hiánya volt a legfőbb ok, ami miatt otthagyták a katolicizmust és lett pünkösdi. A válaszadók 81 százaléka említette ezt az indokot. Csaknem 60 százalék pedig azért is döntött így, mert

„talált egy olyan egyházat, amely jobban segíti tagjait”.

A brazil evangéliumi gyülekezetekhez tartozó – televíziós csatornákat is magában foglaló – „üzleti birodalom” pedig olyan pénzügyi lökést adott a mozgalomnak, ami lehetővé teszi számukra a szegénynegyedekben való térítéseket, de még a politikai kampányok finanszírozását is.

Egyes társadalomtudósok úgy vélekednek, hogy a pünkösdi mozgalom növekedése Latin-Amerikában a következő években éri el csúcspontját, ugyanakkor a vallási élet továbbra is megmarad pluralistának.

Egyes katolikus mozgalmak pedig jelen tendenciákkal párhuzamosan igyekeznek visszacsábítani egykori híveiket azáltal, hogy magukra öltik a pünkösdizmus némely jellegzetességét. De van, ahol a katolicizmus hagyományosabb formájának újjáélesztésével próbálkoznak, például a latin nyelvű misével.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, kicsit több, mint 20 év alatt tízszeresére nőtt a spanyolországi protestánsok száma, és elfogadottsága is a túlnyomórészt katolikus országban. Az egyre növekvő számú latin-amerikai bevándorlók ugyanis hitüket is magukkal hozzák , és sorra alapítanak gyülekezeteket.

(wsj/Hetek)