A 47 éves Rajendra Dawadi, a Tribhuvan Trishuli középiskola igazgatója és angoltanára telefonon értesült egy barátjától, hogy a folyó felső szakaszán lévő falut már elnyelte az ár. A veszély óriási volt és gyorsan közeledett: 900 gyermek már az iskolában tartózkodott, további 700 diák pedig gyalog vagy buszokon utazott feléjük, miközben a vízszint rohamosan emelkedett.

Dawadi azonnal cselekedett: hívni kezdte a közeledő buszok sofőrjeit, hogy azonnal forduljanak vissza.

Az utolsó buszt már akkor érte el, amikor a víz kezdett betörni az iskola területére; a jármű éppen csak átjutott a túloldalra, mielőtt a híd mögötte összeomlott volna.

A bent lévő, halálra rémült gyerekeket gyalog küldte fel a hegyoldalba, ahol végül egy bódhifa alatt találtak menedéket, miközben egy pánikrohamot kapó lányt motorral menekítettek ki a helyszínről.

A menekülés drámai volt: a 16 éves Yunisha elmondása szerint mindössze 10 másodpercen múlt a túlélésük, miközben a szemük láttára mosta el a hömpölygő ár a helyi bazárt.

Bár a hős igazgató gyors döntéseivel 1643 gyermeket és szinte a teljes személyzetet megmentette, a tragédiát nem sikerült teljesen elkerülni: Santos Pariyar, az iskola 32 éves, új történelemtanára, aki aznap korán érkezett rendkívüli órát tartani, az áradás áldozatává vált. A pusztító áradást egy hatalmas, csaknem 50 holdas gleccser- és kőzetdarab leszakadása indította el a Langtang Lirung csúcson, amely a folyórendszerbe zúdulva katasztrofális árvizet és sárlavinát okozott.

A Nepált és Tibetet sújtó ítéletidőben a megerősített halálos áldozatok száma már elérte a 750-et, és több mint 3000 embert továbbra is eltűntként tartanak nyilván, köztük három magyar állampolgárt. 

(Daily Mail/Hetek)