Ez egy véleménycikk.

A legújabb, Medián felmérés már 11 százalékos előnyt mért a biztos pártválasztók körében az alig nyolc hónapja alakult formációnak. Mindössze három hét telt el azóta, hogy – szintén a Medián adatai szerint – a Tisza átvette a vezetést a Fidesztől.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi történt novemberben, ami ilyen fordulatot hozott?

A felszínen kevés fogódzót találunk, hiszen Magyar Péterrel kapcsolatos legtöbb hír a hazai „Watergate-ügy”, a politikus újabb (oda-vissza) lehallgatási botrányával volt kapcsolatban. Ha igaza is lehet azoknak, akik szerint az ismert előzmények után a közvélemény már nagyjából érzékelten arra, ha egy mondatban olvassa Magyar Péter nevét és a „hangfelvétel” szót, azt azért nehéz elképzelni, hogy kifejezett és látványos népszerűség növekedést eredményezzen az, hogy a Tisza Párt elnöke a kampányirodában talált kínai kémtollal magyarázza a nyilvánosságra került tartalmakat.

Adódik még magyarázatnak, hogy a kormánypárt, netán Orbán Viktor követett el valami kapitális hibát, de ennek is kevés nyoma van. Valójában a november 5-ei elnökválasztás a kormányfő nem kockázatkerülő külpolitikai stratégiájának a látványos visszaigazolását hozta. Donald Trump győzelmével elérhetővé vált az, hogy 2025-re lezáruljon az orosz-ukrán háború, bár a választásokon elbukott Biden-Harris adminisztráció még mindent megtesz, hogy az eddiginél nagyobb véráldozattal járjon a konfliktus.

De azt látjuk, hogy már Zelenszkij elnök köréből is szirénhangok érkeznek Trump elnök, sőt Orbán Viktor felé is.

Ha se belpolitikai, se külpolitikai tényezők nem látszanak egyértelműen alátámasztani Magyar Péter pártjának földcsuszamlás-szerű előretörését, akkor előfordulhat, hogy a közvéleménykutatók optikája torzít? Lehet, hogy a felmérések pillangóhatását látjuk, amikor egy tényleges trendet az egymást követő mérések egyre jobban felnagyítanak?

A rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben láttunk már erre példát, történetesen a Magyar által most leváltani kívánt Orbán Viktor esetében. A Fidesz ugyanis 1992 decemberében a közvéleménykutatások adatai alapján már erősebb volt, mint az MDF-KDNP kormánykoalíció és a rajta kívüli teljes ellenzési tábor (MSZP, SZDSZ és FKgP) együttvéve. Pontosan úgy, mint most – ahogyan ezt Magyar Péter büszkén kommunikálja is – a Tisza Párt egyedül megelőzi a Fideszt és a teljes ellenzéket együttesen. Pontosan annyi idővel a következő választások előtt, mint a Fidesz 1992-ben.

Az 1994-es eredményt ismerjük: a választások előtt 15 hónappal toronymagasan vezető Fidesz végül 7%-os eredményt ért el, míg az MSZP egyedül abszolút győzelmet aratva az SZDSZ-szel együtt megalakította az első kétharmados kormányt Magyarországon.

Ez lenne a paradigma (előkép) 2026-ra? Nem tudjuk, természetesen. Vannak jelentős különbségek,

a Tiszával szemben ma gyengébb ellenzék áll, mint amivel Orbán Viktornak kellett szembenéznie 32 évvel ezelőtt.

1993-ban a Fidesz népszerűségét megrendítette a jogilag szabályos, ám morálisan megkérdőjelezhető székház eladási ügy. Akkor a botrány keresztülhúzta Orbán Viktor tervét a hatalomváltásra.

Ma a közvélemény úgy tűnik, leszámolt sok illúzióval a politikai elszámoltathatóság terén, így szinte semmilyen visszahangja nincs annak, honnan származik a fedezet a Magyar Péter kampánya mögött felbukkanó sok százmilliós kiadásokra.

Ebből a szempontból is sorsdöntő az előttünk álló bő egy év: mennyi ellenállóképesség maradt a magyar társdalomban a semmiből feltörő és politikai, gazdasági, médiabeli ellenfeleivel kíméletlenül leszámolni kívánó új politikai jelentkezővel szemben?