Lázár János építési és közlekedési miniszter pár napja tartott sajtótájékoztatót egy egészen más témában, viszont az újságírói kérdések során szóba került természetesen a bicskei ügy is, amely kapcsán a miniszter kijelentette, hogy az intézmény pedofíliáért elítélt igazgatójának szerinte a börtönben kellene megrohadnia, és az összes pedofil bűncselekményt elkövető személynek is. „Én vagyok azon kevesek közé tartozó, aki halálbüntetés pártján voltam és vagyok. Ez egy olyan ügy, ahol a nagyon szigorú büntetések kérdése éppenséggel felmerülhet. Ugye nem tudok szó nélkül anélkül elmenni, hogy 25 évet kaphatott volna V. János és 10-et kapott.” - fogalmazott a miniszter.

Nincs bocsánat?

Az elmúlt napokban nagyon sokféle kijelentés elhangzott a bicskei eseményekkel kapcsolatosan, ahol a bírósági eljárás során annyi derült ki, hogy az intézmény igazgatója legalább 10 gyermeket zaklatott szexuálisan, követett el pedofil bűncselekményeket velük szemben, mindezt több mint 10 éven keresztül. Lázár János még azt is lehetségesnek nevezte, hogy akár több tucat, vagy több száz áldozata is lehetett az igazgatónak. De visszatérve a kijelentésekhez: a kormány kijelentette, hogy pedofiloknak nincs kegyelem, többek pedig úgy fogalmaztak, hogy nincs bocsánat. Ezen kifejezésekkel kapcsolatban is lehetne vizsgálni a bibliai igazságokat, mert például a kegyelemmel kapcsolatban az az érdekes, Isten kegyelme nem az ember bűnösségét törölte el, hanem annak ellenére vonatkozott rá a kegyelem, hogy az ember bűnös. Ez egyébként a jogrendszerben is így van: hiába gondolta ugyanis Novák Katalin, hogy a bicskei igazgatóhelyettes, K. Endre ártatlan, az elnöki kegyelem nem azt hivatott eldönteni, hogy valaki bűnös-e, vagy sem – hanem azt, hogy bár bűnös, a büntetése alól mentesítést kaphat.

A bűnbocsánat kérdésével kapcsolatban a Bibliának sok elvárása és feltétele van – leginkább a bűnbánó, töredelmes szív és a hit Jézus Krisztusban, ám a Szentírás egyetlen esetet említ csak, amit Isten nem bocsát meg, ez pedig a SzentLélek káromlása. Ez nem azt jelenti, hogy ne volnának rendkívül súlyos, brutális bűnök – és azoknak annak megfelelő isteni ítélete és büntetése, hanem azt, hogy Isten kegyelme óriási, nagyon nagy gonoszságokból is meg tudtak és tudnak térni és változni emberek. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a bűnök tekintetében vannak a Bibliában is különböző kategóriák: vannak például halálos és nem halálos bűnök. Itt a halálos mívoltja nem feltétlenül emberölést, vagy gyilkosságot jelent, hanem olyan súlyú cselekedetet, amely a természetfeletti, szellemi valóságban lényegében halálos következményt okoz. Nem véletlenül, hogy Jézusnak a keresztfán kínhalált kellett halnia helyettünk, mivel a mi bűneink büntetését vette magára.

De rátérve a halálbüntetésre. Lázár János ugyan nem mondta ki közvetlenül, hogy szerinte ki kellene végezni a gyermekeket megrontókat, ám rengeteg kommentelő, felhasználó a közösségi oldalakon megtette ezt – nagyon sokakban van egy kétségkívül érthető indulat ezekkel a felháborító bűnözőkkel, szörnyetegekkel kapcsolatosan, ám mivel ez a sorozat a Szentírás alapelveiről és igazságairól szól, ezért nem emberi indulatból indulnék most ki, hanem kizárólag az Írásból.

A katolikus egyház meggondolta

A keresztény világ jelentős része a halálbüntetést elutasítja, különböző okokra hivatkozva. Ferenc pápa legutóbb 2018-ban megváltoztatta a katolikus katekizmust a halálbüntetésre vonatkozóan, a katekizmus vonatkozó része így szól: "Hosszú ideig egyes bűncselekmények súlyosságára megfelelő válasznak és bár végső, de elfogadható eszköznek tekintették, hogy a törvényes hatóság, szabályos eljárást követően, a közjó védelme érdekében halálbüntetéshez folyamodjon. Ma [azonban] az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy a halálbüntetés megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen, és eltökélten küzd annak eltörléséért az egész világon[.]" Egy 2014-es cikkben a református egyház pedig úgy érvelt, hogy Jézus Krisztus engesztelő kereszthalála után a halálbüntetés teológiailag semmivel sem alátámasztható. Szerintük ez összeegyeztethetetlen a szeretet etikájával, valamint az elrettentő hatása kétséges, valamint a halálbüntetés magában hordozza a jóvátehetetlen tévedés lehetőségét. Az evangélikus egyház szerint az élet Istené, emberi életet kioltani senkinek sincs joga.

De például a Hit Gyülekezete a következő állásponton van: A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapján az emberi életet Istentől származónak tekintjük. Az emberi élet védelme magába foglalja a halálbüntetés, mint büntetési nem alkalmazásának a jogi lehetőségét. Álláspontjuk szerint a halálbüntetés alkalmazása nem ütközik az újszövetségbe, álláspontjuk szerint „a jogállam létezése Isten akarata, melynek erkölcsi kötelessége a bűn jogszerű büntetése”. Az egyház szerint szigorú feltételek mellett van lehetőség a halálbüntetés alkalmazására: törvényesen felállított igazságszolgáltató testületnek, minden kétséget kizáró módon kell döntenie és csak szándékos, előre kitervelt gyilkosság esetén alkalmazhatja a legsúlyosabb büntetést. Az életfogytig tartó halálbüntetéssel kapcsolatosan pedig azt mondták, hogy az ember megváltozásának a lehetőségéről helytelen lemondani, ezért bizonyos idő után célszerű lenne felülvizsgálni az elítélt aktuális állapotának társadalomra veszélyességét vagy annak megszűntét.

A halálbüntetés mellett érvelő keresztények nem csak a Noénak adott parancsra hivatkoznak – miszerint aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki – de az Újszövetségre is, Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében ugyanis a Biblia megerősíti az állam kompetenciáját, azaz a fegyverviselési jogát a jó jutalmazására és a bűn büntetésére. Nem oldja fel a halálbüntetéssel kapcsolatos isteni rendeletet – de szigorúan csak a Noéval kötött szövetségben foglalt bűnnel, azaz a szándékos vérontással kapcsolatosan.