Ez egy véleménycikk.

Meg vagyok győződve róla, hogy az ellenzék meghökkentő választási vereségében nem csak Márki-Zay Péter félresikerült mondatai, az ukrajnai háború sorskérdései, illetve a Jakab Péter-Gyurcsány Ferenc tandem végzetes passzivitása játszott szerepet, hanem az is, hogy

a Telex és a 444, kiegészülve egy sor kormányellenes médiummal, egy alternatív valóságot teremtett.

Ebben a valóságban Orbán Viktor retteg Jakab Péter parizeres posztjának lájkjaitól, elveszítette a valósággal való kapcsolatát, elszigetelődött nemzetközileg és amúgy is, magyarok millióinak van elege a NER rendszeréből és az O1G zászlaja alatt egyesülve a népharag most már végleg elsöpri ezt a roskadozó és pánikoló kormányt.

Azt hihette az átlag magyar állampolgár a hazai sajtót olvasgatva, hogy az ellenzéki összefogással tényleg nyílik esély arra, hogy megdöntsék Orbán rendszerét. Azért hihette ezt, mert a Telex, a 444 és a társai nem a „rideg” magyar valóságot mutatta be az olvasóinak, hanem egy vágyvezérelt álvalóságot.

Nem meglepő tehát, hogy azok a bel-Pesten élő, „melegjogokért” aggódó ex-SZFE hallgatók elképesztő, elviselhetetlen sokként élték meg április 3-át, amikor is a Fidesz-KDNP negyedjére szerzett kétharmados többséget az országgyűlésben.

Ahogy ez kiderült a Telex és a 444 videójából, amit itt és itt tud megtekinteni.

Félreértés ne essék, teljesen megértem, hogy mennyire rossz lehet ellenzéki szavazóként 12 év Fidesz-kormányzás után szembesülni azzal, hogy még 4 évig folytatódik az a politika, amivel semmilyen szinten nem ért egyet. Érthető a bosszúság, a csalódás, a levertség és a fájdalom. Teljesen érthető.

Csak az a helyzet, hogy belőlük van a kevesebb. Az országban jóval többen vannak azok, akik örömmel fogadták a választási eredményeket április 3-án: vagy azért mert a győztes pártokra szavaztak, vagy azért mert az általuk preferált politikai közösség bejutott a parlamentbe. Többen voltak. Nem kicsit, nagyon.

Ilyen ez a fránya parlamentáris demokrácia. Az győz, akire többen szavaznak.

Egy országot pedig az a párt/pártszövetség/koalíció vezet, amelyet többen támogatnak. Érdekes világ ez, érdemes megismerkedni vele.

Igazságtalan persze a részemről, hogy a Telex és 444 videójában szereplő orrkarikás, furcsa frizurájú, könnyes szemű honfitársaimat állítom pellengére, mert nem őket kellene. Nyilván, a többségük jól tudja mindazt, amit leírtam – a választási leckét jól láthatóan az őket megszólaltató sajtóorgánumok nem tanulták meg. Azok a médiumok, amelyek minden egyes választás után kimutatják, hogy márpedig a vidéki, „agymosott”, iskolázatlan „bunkók” választották meg a Fideszt, mert kaptak egy „zsák krumplit”. Ragaszkodnak ahhoz az alternatív, és végtelenül hazug, valósággal köszönőviszonyban sem levő képzethez, amelyben a Békemeneten csak fizetett, brikanép vonulgat, az ellenzéki szavazók pedig egytől-egyik értelmes, csillogó szemű zsenipalánták.

Egyáltalán minek kellett a 444-nek tökéletesen ugyanazt a videót leforgatnia, mint hetekkel korábban a Telexnek?

Mindkét videóriportban 4-5 csalódott bölcsész-, művészhallgató fiatal szólal meg, akik ugyanúgy aggódnak a hazai „melegek” helyzetéért és jogaiért és ezen aggódva külföldre akarnak költözni. Mintha csak őbelőlük állna az ország. Nincsenek Budapesten apolitikus, fideszes, mihazánkos, vagy csakúgy szimplán a kormánypártokkal szimpatizáló fiatalok? Nem éppen őket kellene megérteni, hogy miért szavaztak a kormánypártokra ennyi „szörnyűség” után? Vagy miért nem szólalnak meg a Telexen az idősebbek? Azok, akik átélték a kádári kommunizmust, a rendszerváltást, a Gyurcsány- és Orbán-érát egyben és van összehasonlítási alapjuk. Könnyebb volna megérteni az ország működését és a közhangulatot, ha a belváros kollégiumain kívülre is merészkednének ezek a szélsőliberális riporterek.

A külföldre költözéssel való fenyegetőzés pedig egy régóta lejárt karcos lemez, amit unalomig ismételnek minden választás alkalmával abban reménykedve, hátha most már a többségi társadalom enged az érzelmi zsarolásnak és mentve a menthetőt, megelőzi, hogy néhány honfitársa elhagyja az országot. Ha tényleg annyira fontosnak tartják a demokráciát és jogállamiságot ezek az újságírók és ezek a fiatalok, akkor különösebb érzelmi hullámvasút nélkül kellene tudomásul venni, hogy náluk sokkal több ember ilyen országban szeretne élni, minden hibájával és problémájával együtt.

Az nem demokrácia, hogy csak azt a választási eredményt fogadom el, ami nekem tetszik, különben megtagadom a nemzetemet, otthagyom az országomat és szégyellni kezdem azt.

Nagy tragédia persze nem történne, ha mégis a kivándorlás mellett döntenek – így is már több százezer magyar honfitársunk él külföldön. A határok nyitottak, a lehetőségek tárháza végtelen, teljesen nyugodt szívvel lehet szerencsét próbálni, ahogy teszik is ezt rengetegen. Igaz, nem mindenki kürtöli ezt világgá. Félre ne értsenek, szomorú dolog, ha valaki úgy érzi, Magyarországon nem tud boldogulni. Örvendetes volna, ha a legtöbb honfitársunk haza tudna jönni, és tudná építeni ezt a nemzetet. De az elsöprő többség tényleg ezt teszi és itt marad. Mert ide született, ez az otthona. Mindannyiunk otthona. Hiába szeretnék ezt elvitatni és eltitkolni néhány szerkesztőségben.