Miközben a terrorszervezet egyes képviselői azt igyekeztek elhitetni a nyugati közvéleménnyel, hogy csak 20-30 túszt akartak ejteni, de mivel legnagyobb meglepetésükre nem érkezett meg az izraeli hadsereg, ezért aztán általuk nem ellenőrzött „civil” csoportok is bekapcsolódtak Gázából, így lett „nagyobb szabású” az akció. 

Valójában ez is a Hamász hazugsága, mert mint kiderült, épp ellenkezőleg: nem csupán a gázai határvidéken készültek mészárlásra és tömeges túszejtésre, hanem arra készültek, hogy a támadást egészen a ciszjordániai határig folytatják.

Minderről a Washington Post számolt be a nyugati és közel-keleti biztonsági tisztviselőktől származó bizonyítékokra hivatkozva.

Ezeket az információkat a gázai határvidéken a halott Hamász-terroristák holttestei között talált számos térképből, feljegyzésből, katonai felszerelésből és egyéb írásos utasításokból, valamint a Hamász foglyainak kihallgatásaiból nyerték.

„A kihallgatásokból tudjuk, hogy a Hamász részletes tervekkel érkezett a támadásukról, beleértve azt is, hogy melyik parancsnok melyik katonát erőszakolja meg a különböző helyszíneken” - magyarázta Yoav Gallant védelmi miniszter a lapnak.

Az október 7-ei támadás során a Hamász terroristái a Negev sivatag nyugati felén fekvő Ofakim városába tudtak beszivárogni, ami körülbelül félúton van a Gázai övezet és Ciszjordánia között. 

A Washington Post cikke szerint azonban a bizonyítékok arra utalnak, hogy sokkal messzebbre terveztek menni, nagyobb városokat és katonai támaszpontokat akartak megtámadni, és végül Ciszjordániába is eljuthattak volna, ahol

a Hamásznak számos helyi fegyveres palesztin terrorista sejt formájában szövetségesei vannak.

„Ha ez megtörténik, az hatalmas propagandagyőzelem lett volna - szimbolikus csapás nemcsak Izrael, hanem a Palesztin Hatóság ellen is” – mondta a Washington Postnak névtelensége megőrzése mellett egy volt amerikai biztonsági tisztviselő. 

Miközben az utóbbi években Izrael figyelme a Gázai övezetről Ciszjordániára terelődött, ahol drámaian megugrott az erőszak és a terrorizmus, a Hamásznak volt ideje arra, hogy szisztematikusan kidolgozza a támadási tervét, és a legnagyobb titokban képezzen ki terroristákat, valamint gyűjtsön hírszerzési információkat.

A terrorszervezet ugyanakkor tudta, hogy Izrael milyen erővel fog visszavágni.

„Nagyon tisztában voltak azzal, hogy mi fog történni Gázával a következő napon” - mondta egy magas rangú izraeli katonai tisztviselő a lapnak. „Meg akarták vásárolni a helyüket a történelemben - egy helyet a dzsihád történetében - sok gázai ember életének árán”.

Míg azonban a Hamász számíthatott a súlyos izraeli válaszlépésekre, az amerikai reakció meglepetésként érhette őket. 

„Izraeli válaszlépés? Igen, számítottunk rá - mondta a Hamász politikai vezetésének magas rangú tagja, Ali Barakeh a Financial Timesnak október végén – De amit most látunk, az Egyesült Államok belépése a háborúba, nos, erre nem számítottunk”.

Mint ismert, alig egy nappal a Hamász mészárlása után az Egyesült Államok egy repülőgép-hordozó csapásmérő csoportot küldött közelebb Izraelhez, benne a világ legnagyobb repülőgép-hordozójával, a USS Gerald R. Forddal.

Október folyamán James Glynn tengerészgyalogos tábornokot, és és több száz fő speciális egységet is Izraelbe küldtek a Gázai övezetbe irányuló szárazföldi offenzíva megtervezéséhez.