Kétezer éves utat tártak fel Jeruzsálemben

A római Sapienza Egyetem régészcsapata – Francesca Romana Stasolla professzor vezetésével – évek óta végez ásatásokat a kereszténység egyik legszentebb helyén. A frissen publikált régészeti jelentés szerint a templom keresztes lovagok korából származó sétánya alatt egy nagyjából 3-szor 3,5 méteres, eredetileg emelkedő és kanyarodó kövezett útszakaszt azonosítottak – írja a Daily Mail.

A kutatók alaposan megvizsgálták az út szerkezetét, amely tartalmaz egy széles, alacsony lépcsőfokot is. Stasolla professzor rámutatott, hogy ez a lépcső kizárja annak a lehetőségét, hogy az utat a rómaiak szekeres szállításra vagy nehéz építőanyagok mozgatására használták volna. A méretei és a kialakítása miatt az sem valószínű, hogy csupán a közeli sírokhoz vezető keskeny ösvény lett volna.

A római korban a kivégzések nyilvános látványosságnak számítottak. A nyilvános megszégyenítést szolgálták az elítélteket kísérő és a kivégzést figyelő tömegek, így a helyszínre vezető útnak alkalmasnak kellett lennie a nézőközönség befogadására is. A kormeghatározás alapján az út az kora római korból származik, azaz még azelőtt épült, hogy Hadrianus császár a 2. században teljesen átépítette volna Jeruzsálemet. Ez azt jelenti: az út már Jézus életében is állt és használatban volt.

„Bár jelenleg még csak hipotézisről beszélünk, nagyon is elképzelhető, hogy ez egy városon kívüli út volt, amely a Golgota felé emelkedett – feltételezve, hogy a terület nyilvános kivégzőhelyként funkcionált” – fogalmazott jelentésében Stasolla professzor.

Egybecseng János evangéliumával

Ez a felfedezés nem az egyetlen, amely a Szent Sír-templom alatt felszínre került. A kutatócsoport korábban ókori növényi maradványokat is azonosított a templom alapjai alatt, ami igazolja, hogy a területet a kora római korban mezőgazdasági művelésre és kertészkedésre használták.

Ez a részlet hajszálpontosan egybecseng János evangéliumának leírásával, amely így számol be a temetésről: „Azon a helyen pedig, ahol keresztre feszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.” (Jn 19,41). A növényi maradványok analízise a Krisztus előtti, illetve az I. századi időszakra keltezte a kertet.

Hitelesítheti a Szent Sírt

A régészeti leletek új dimenziót adnak a Jézus sírjának pontos helye körüli évszázados vitáknak is. Bár a protestáns közösségek körében népszerű a Jeruzsálem falain kívül található Kerti Sír, a tudományos és régészeti bizonyítékok túlnyomó többsége a Szent Sír-templom helyszínét támasztja alá.

Nagy Konstantin császár 335-ben avatta fel az első bazilikát azon a helyen, ahol a helyi korai keresztény közösség emlékezete szerint Jézus feltámadása történt. Konstantin építészei egy korábbi Vénusz-szentélyt bontottak el, amely alatt rábukkantak a sziklába vájt sírra. A császár munkásai a sírkamrát körbevágták, hogy azt tegyék az új szentély központi elemévé.

A régészek szerint a jeruzsálemi keresztények nemzedékről nemzedékre adták át a pontos helyszín tudását az üldöztetések ellenére is. A most feltárt 2000 éves útszakasz egy újabb mozaikdarab, amely segíthet pontosabban rekonstruálni a történelem legfordulatdúsabb napjának eseményeit.