A kutatásból kiderül, hogy 30 országban a felnőtteknek átlagosan mindössze a 9 százaléka vallja magát LMBTQ-hoz tartozónak, és ők elsősorban a fiatalabb generációhoz tartoznak.
Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is ajándékozunk, amivel már csütörtökönként olvasható a friss újság és a teljes archívum is elérhető! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
A több mint húszezer megkérdezettnek a 4 százaléka vallotta magát biszexuálisnak, 3 százalékuk homoszexuálisnak vagy leszbikusnak, 1 százalékuk pedig pánszexuálisnak vagy aszexuálisnak.
A nemek szerint a nőknél sokkal elterjedtebb a biszexualitás (4 százalék), mint például a leszbikusság (1 százalék) vagy a pánszexualitás (1 százalék), a férfiak körében viszont ugyanakkora volt a homoszexuálisok és a biszexuálisok aránya (4-4 százalék).
A különböző generációk közül a Z-generációban kiugróan magas a biszexualitás aránya a többi generációhoz vagy szexuális orientációhoz viszonyítva. A fiatal felnőttek 9 százaléka vallotta magát biszexuálisnak, míg a többi irányultság esetében ez csak 2-3 százalék volt.
Összehasonlításképpen: az Y-generációs felnőtteknél már csak 4 százalék volt a biszexualitás aránya, 3 százalék a leszbikusság vagy homoszexualitás és 1-1 százalék a többi orientáció.
Az X-generáció esetében (1965 és 1987 között születettek) pánszexualitás egyáltalán nem fordult elő, homoszexuálisnak vagy leszbikusnak pedig csak a megkérdezetteknek összesen az 1 százaléka vallotta magát.
A baby boomer válaszadóknál sem aszexualitás, sem pánszexualitás nem volt, és a homoszexuálisok/leszbikusok, illetve pánszexuálisok aránya is 2-2 százalék volt.
Az Ipsos által vizsgált 30 ország közül Spanyolországban volt a legmagasabb a homoszexualitás és leszbikusság aránya (6 százalék) a megkérdezettek között, Japánban pedig a legalacsonyabb (kevesebb, mint 1 százalék).
A nemi identitások kapcsán a vizsgált országok válaszadóinak csak az 1 százaléka mondta azt magáról, hogy transznemű, 1 százalékuk nem bináris és 1 százalékuk se férfinek, se nőnek nem tartották magukat.
A két évvel ezelőtti, legutóbbi Ipsos-kutatás óta nőtt az LMBTQ elterjedtsége. A vizsgált országokban a felnőttek majdnem felének van olyan rokona, barátja vagy munkatársa, aki leszbikus vagy homoszexuális. Ez az arány 5 százalékkal kevesebb volt még 2021-ben.
A biszexuális vagy transznemű ismerőssel rendelkezők aránya is nőtt az elmúlt két évben 2, illetve 3 százalékkal.
Azoknak a válaszadóknak az aránya, akiknek az ismeretségi körében vagy rokonságában van homoszexuális vagy biszexuális ember, Dél-Amerikában, Spanyolországban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában a legmagasabb, és Japánban, Dél-Koreában, Törökországban, Romániában, Magyarországon és Lengyelországban a legalacsonyabb.
A kutatásban részt vevő harminc országból a hollandok, a portugálok, a svédek és belgák támogatják legmagasabb arányban (több mint 70 százalék), hogy az azonos nemű párok jogilag is házasságban élhessenek.
A törököknek csak a 20 százaléka, a románoknak a negyede, a szingapúriaknak, lengyeleknek és dél-koreaiaknak pedig kevesebb, mint a 40 százaléka gondolja, hogy az azonos nemű párok számára biztosítani kell a jogot, hogy összeházasodhassanak.
Magyarországon a megkérdezettek 47 százaléka támogatta az azonos neműek házasodáshoz való jogát, 20 százalékuk szerint viszont élhessenek kapcsolatban, de ne házasodhassanak össze, mint a heteroszexuális párok.
Más országokhoz képest hazánkban a kérdéssel kapcsolatban bizonytalankodók aránya magas, 18 százalék volt, míg a homoszexuális házasságot kifejezetten ellenzők aránya 16 százalék volt.
Az azonos neműek házasságát Portugáliában és Spanyolországban ellenzik a legkevesebben, ott mindössze 4,4, illetve 4,5 százalék az aránya a természetes házasság híveinek.
A homoszexuális házasságot Romániában (33 százalék), Törökországban (30 százalék), Szingapúrban (27 százalék), Dél-Koreában (24 százalék) és Lengyelországban (22 százalék) ellenzik legmagasabb arányban.
A transzneműség kapcsán a 30 ország válaszadóinak háromnegyede úgy gondolja, hogy nem szabad a munkahelyen, lakhatásban vagy üzleti életben diszkriminálni senkit pusztán azért, mert transzneműnek mondja magát.
A nemváltó kezelések kapcsán viszont már sokkal kisebb a tolerancia: a megkérdezettek 60 százaléka vélekedett úgy, hogy szülői beleegyezés mellett a tinédzsereknek engedni kellene, hogy nemváltó kezelést kapjanak, és csak a válaszadók 27 százaléka ellenezte ezt.
Az öltözők és mosdók használata kapcsán még nagyobb az ellenállás. A kutatásban részt vevők 55 százaléka szerint engedni kellene, hogy a transzneműek a választott nemüknek megfelelő öltözőt vagy mosdót használják. A megkérdezettek 30 százaléka ezzel határozottan nem értett egyet.
Még ennél is nagyobb (33 százalék) azt az ellenzők aránya, akik nem akarják, hogy a kormányok által kibocsátott útlevelekben a nő és férfi mellett más kategóriák is megjelenjenek. A válaszadók 39 százaléka azt is elutasította, hogy az állami egészségbiztosítás kiterjedjen a nemváltó kezelések finanszírozására is.
(Ipsos / Hetek)