"Az USA és Izrael továbbra is arra a fikcióra alapozza politikáját, hogy a Palesztin Hatóság hajlandó együtt élni a zsidó állammal. Ez nem azonos azzal, ahogyan a Hamász egyik vezető terroristája, Ali Baraka elmesélte, miként verte át Izraelt és az Egyesült Államokat." - írja Glick az Israel National News híroldalon megjelent véleménycikkében. 

Az izraeli szerző felidézi, hogy az RT-nek (Russia Today) adott interjújában Baraka így fogalmazott: „Az elmúlt néhány évben a Hamász egyfajta ’racionális’ megközelítést alkalmazott. Nem ment bele háborúkba, nem csatlakozott az Iszlám Dzsihád terrorista szervezet legutóbbi akciójához (az Izrael elleni 2022 augusztusi rakétatámadáshoz).

Elhitettük velük, hogy a Hamász Gáza kormányzásával van elfoglalva, és hogy az (ott élő) 2,5 millió palesztinra akar összpontosítani, hogy teljesen felhagyott a fegyveres ellenállással.

Mindeközben a színfalak mögött a Hamász mindvégig a nagy támadásra készült.

Más szóval, a Hamász úgy tett, mintha ő hiteles tárgyalópartner lenne, és a valódi probléma az Iszlám Dzsihád, a terrorszervezet iráni alapítású mellékága.

Glick úgy látja, hogy Baraka vallomásában elsősorban az frusztráló, hogy a Hamász megtévesztő politikája nem valami újdonság.

"A megtévesztés a dzsihádista doktrína szerves része, amely egészen Mohamed napjaira nyúlik vissza. Ugyanilyen frusztráló, hogy még azoknak is, akik nincsenek tisztában – vagy szándékosan vakok – azzal a ténnyel, hogy az iszlám dzsihádizmusnak és a hitnek központi szerepe van a Hamász számára, ismerniük kellett volna a Hamász taktikáját.

Ez a taktika egyenesen a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) forgatókönyvéből származik.

Öt nappal azt követően, hogy a Hamász több, mint 1300 zsidót mészárolt le Dél-Izraelben, és az Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel való pénteki ammani találkozója előtt Mahmúd Abbász, a PFSZ elnöke és a PFSZ/Fatah vezetője nyilatkozatot adott ki, miszerint „Elutasítjuk a civilek megölésének vagy bántalmazásának gyakorlatát mindkét oldalon, mert ez ellentétes az erkölccsel, a vallással és a nemzetközi joggal”.

Abbász nyilatkozata több okból is figyelemre méltó - hívja fel a figyelmet a szerző. "Nem nevezi meg a Hamászt. Erkölcsi egyenlőségjelet tesz az izraeli ellentámadás és a Hamász által elkövetett erőszak-orgia: a kínzások, gyilkosságok, csonkítások, illetve a csecsemők, gyermekek, nők és férfiak elrablása közé. Mindezt azután, hogy Abbász és a palesztin társadalom egésze öt napon keresztül nem tett mást, mint ünnepelte és védelmébe vette a terroristák atrocitásait, és Izraelt hibáztatta a Hamász által a palesztinok ellen elkövetett emberiség elleni bűnökért."

Október 10-i beszédében Joe Biden elnök arra célzott, hogy a Hamász nem képviseli a palesztinok törekvéseit. Szavai szerint „a Hamász nem képviseli a palesztin nép méltósághoz és önrendelkezéshez való jogát”.

Mondanivalójának mögöttes értelme világos: a Hamász a rosszfiú, a Palesztin Hatóság a jófiú. És ha ez még nem lett volna nyilvánvaló Biden beszédéből, Blinken döntése, hogy találkozik Abbásszal, teljesen világossá tette ezt az üzenetet.

Glick emlékeztet rá, hogy Abbász öt napon keresztül dicsérte a Hamászt és elítélte Izraelt.

"Amint arról a Palestinian Media Watch (Palesztin Média Figyelő) beszámolt, a Biden beszédét követő napon Abbász szolidaritási nyilatkozatot adott ki a Hamász mellett. Október 11-én Abbász megígérte, hogy a Palesztin Hatóság „kiáll népünk mellett, a Gázai övezet nem lesz egyedül”.

A PFSZ kormányzó Fatah-frakciója (amelynek szintén Abbász a vezetője) fennhangon méltatta a Hamászt. Amint arról a MEMRI beszámolt, október 9-én a Fatah Központi Bizottsága dicsérte a Hamászt a mészárlásért, és nemzeti egységre szólított fel – vagyis egységre a Palesztin Hatóság és a Hamász között.

A Fatah kijelentette, hogy a cél „a valós és tudatos összefogás a nemzeti egység érdekében, az egység a harcban, illetve az egység a politika és a diplomácia területén minden eszközzel, hogy a harcot egységesen vívjuk meg".

A Fatah szintén felszólított minden palesztint, hogy csatlakozzon a Hamász Izrael ellen vívott dzsihádjához.

„A közvéleménynek válaszolnia kell a felhívásra, hogy szembeszálljunk az agresszióval szemben, a Gázai övezetben és a Ciszjordániában elkövetett bűncselekményekkel szemben, hogy eszkaláljuk a konfliktust minden övezetben a megszállóval (Izraellel) szemben egész hazánkban, Palesztinában, hogy megvédjük népünket és kiálljunk a Gázai övezetben lakók mellett”.

A Fatah terrorszervezete, az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai olyan dzsihádra buzdító, Korán-idézeteket tartalmazó felhívásokat tett közzé Telegram-oldalain, amelyek megkülönböztethetetlenek a Hamász propagandájától. A Fatah idézte a Koránnak azt a versét, amely minden zsidó megsemmisítésére szólít fel, és amelyet a Hamász is használ az alapokmányában:

„Sújtsatok le a majmok és disznók fiaira ... mészároljatok le mindenkit, aki izraeli”.

A Fatah Központi Bizottsága által szorgalmazott „diplomáciai egység” mentén a Palesztin Hatóság a Hamász külügyminisztériumaként működik. Kedden a szervezet ENSZ-nagykövete, Rijád Manszúr levelet írt a Biztonsági Tanácsnak, amelyben „háborús bűnök” elkövetésével vádolta Izraelt, és "népirtásnak" nevezte a Gáza ingyenes víz- és áramellátásának leállításáról szóló döntését.

Az izraeli publicista szerint nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a Palesztin Hatóság területén a tömegek ujjongva fogadták a Hamász atrocitásainak hírét.

"Ünnepségek, győzelmi felvonulások és nyilvános partik zajlottak Észak-Szamáriától a Dél-Hebroni hegyekig. A palesztinok a közösségi médiában gúnyolódtak a zsidó áldozatokon, és ünnepelték a tömeggyilkosságokat. A szamariai Huwarában egy pizzéria olyan hirdetést tett közzé, amelyen egy holokauszt-túlélő nagymama látható, aki most túszként van Gázában, és egy pizzát tart a kezében.

"A Hamász-atrocitások elítélésének hamis volta Abbász részéről világossá válik, ha ezt az saját, valamint a Paleszin Hatóság, a PFSZ, a Fatah és a palesztin közvélemény tetteinek és nyilatkozatainak összefüggésében nézzük. De szavai nyilván elegendőek voltak ahhoz, hogy Blinkent meggyőzzék annak szükségességéről, hogy ésszerű lenne vele találkoznia, és továbbra is arra a fikcióra alapozni Amerika politikáját, hogy a Palesztin Hatóság egy mérsékelt vonalat képvisel a palesztin társadalmon belül, amely hajlandó békésen együtt élni a zsidó állammal." - írja Glick, aki szerint "Abbász hazugságai és megtévesztései az ő modus operandi-ja – elődje, Jasszer Arafat, illetve a PFSZ-ben és a Hamászban lévő elvtársai hasonló stratégiát folytattak. Abbász magabiztosságát és az USA iránti megvetését bizonyítja, hogy elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy ne is fáradjon a Hamász egyértelmű (hamis) elítélésével."

A kettős beszéd példájaként a szerző felidézi, hogy a Palesztin Hatóság korai napjaiban, az 1990-es években Arafat rendszeresen elítélte a Hamász Izrael elleni terrortámadásait (angolul), majd ezután felszólította a palesztinokat (arabul), hogy a dzsihád útján járva mészárolják le a zsidókat. Alig néhány hónappal azután, hogy 1994-ben megalakult a Palesztin Hatóság Gázában és Jerikóban, Arafat elküldte biztonsági főnökét, Mohammed Dahlánt, hogy tárgyaljon a Hamásszal az együttműködésről. A megkötött alku a Hamásznak szabad kezet adott a zsidók lemészárlására azzal a feltétellel, hogy akcióikba a PFSZ-t nem keverik bele.

Dahlan volt a PFSZ Izraellel folytatott tárgyalásainak katonai ügyekkel foglalkozó vezetője. Izraeli tárgyalópartnereit azzal bűvölte el, hogy héberül beszélt velük (amit az izraeli börtönben tanult meg, ahol az 1980-as években terroriista cselekményekben való részvétel miatt töltötte büntetését). Dahlant mérsékeltnek tekintették – a kemény fickó, aki majd kiiktatja a Hamászt, Izrael érdekében. Miközben Dahlan az IDF tábornokokkal cigarettázott, nyélbe ütötte az együttműködési megállapodást Mohammed Deif Hamász-terroristavezérrel.

Béke idején a Hamász és a Palesztin Hatóság külön tevékenykedett. A Palesztin Hatóság USA által finanszírozott és kiképzett biztonsági szolgálatai értékes hírszerzési információkkal látták el Izraelt, amelyek számos Hamász-sejt feloszlatásához vezettek. Terrorista offenzívák idején viszont a két szervezet összefogott. A 2000-2004 közötti palesztin terrorháború (más néven a második intifáda) idején működő leggyilkosabb terrorcsoport a „Népi Ellenállási Bizottság” volt. Ez a Fatah, a Hamász és az Iszlám Dzsihád terroristáiból állt.

A Hamász színlelt különválása az Iszlám Dzsihádtól ugyanez a trükk. Az is, amikor az Iszlám Dzsihádot használták fel arra, hogy Izraelt és az Egyesült Államokat meggyőzzék arról, hogy a Hamász egy mérsékeltebb irányt vett fel. 

"Izrael és az USA nem hajlandó elismerni, hogy a Palesztin Hatóság ugyanúgy kijátszotta őket, ahogyan a Hamász az elmúlt két évben, és a Hamász azért volt képes két éven át becsapni Izraelt és az USA-t, mert hagyták, hogy becsapják őket. Az izraeli tábornokok nagyon hinni akartak abban, hogy a palesztinok nem engesztelhetetlen ellenségeink. Meg lehet velük egyezni. Nem háborúban kell legyőznünk őket.

A Biden-kormányzat, akárcsak legtöbb elődje, szintén hinni akartak ennek a hazugságnak – a palesztinok esetében még mindig hisznek benne –, el akarják hinni, hogy Izrael a hibás az ellene elkövetett erőszakért. Az izraeli bűnösség hazugsága az alapja az Egyesült Államok 50 éve tartó közel-keleti béketeremtő erőfeszítéseinek. A „palesztin mérsékeltek” hazugsága az oka annak, hogy az Egyesült Államok 50 éve szinte folyamatosan nyomást gyakorol Izraelre, hogy engedjen át újabb és újabb területeket a palesztinoknak. Ez volt az indoklása és logikája annak, hogy az USA ellenállt Izrael minden olyan erőfeszítésének, amely a PFSZ harctéren való legyőzésére irányult.

A „nincs katonai megoldás az izraeli-palesztin konfliktusra” állítás azon a feltevésen alapul, hogy létezik politikai megoldás.

A szombati mészárlás világossá tette – nem először, de még csak nem is századszorra – , hogy ez nem egy politikai, hanem egy egzisztenciális konfliktus – ami nem csupán Izrael és a Hamász között zajlik. A háború a palesztin nép túlnyomó többsége, a palesztin vezetés egésze – akik Izrael fizikai megsemmisítésére és a zsidóság világméretű kiirtására törekszenek –, és a zsidók között zajlik, akik békében és szabadságban szeretnének élni a zsidó államában" - zárja cikkét Caroline Glick.

(A fordításban közreműködött Pátkai Mihály)