Ez egy PR cikk
Manapság számos új és divatos élelmiszer kerül a boltok polcaira, ám aki az egészséges életmódra szavaz, az olyan nagy múltra visszatekintő finomságokra szavaz, mint a Bodó Méhészet által forgalmazott akácméz. A méz hű társa volt az embernek a történelem alakulása alatt, és erre vitathatatlan bizonyíték a spanyolországi Arana barlangban talált sziklarajz, amelyen egy lépesmézet gyűjtögető alak szerepel. A méhek valószínűleg ekkoriban sem voltak túl barátságosak, tehát feltételezhetjük, hogy a kockázat tudatában is erőfeszítéseket tett az ember a begyűjtésre.
Ma is veszély fenyegeti az ágazatot, hiszen a globális felmelegedés miatt több faj is eltűnőben van, illetve csökken az életterük. Rendkívül fontos, hogy a lehető legtöbb eszközzel óvjuk a fajt a teljes kipusztulástól, hiszen ha ez bekövetkezik, az embernek sincs sok hátra.
Az ókorban megjelent a méhészet kezdetleges formája. Ekkor az ember csak a vadon élő egyedektől gyűjtötte be a mézet, és a meggondolatlan cselekedetek miatt ennek sok esetben a kaptár látta kárát. Gyakran előfordult az is, hogy a méhraj kipusztult, hiszen nem maradt elegendő tápanyaguk ahhoz, hogy túléljék a telet.
A régészeti leletek alapján orvosságként hivatkoztak az anyagra, és nem ritkán a szertartásokon is alkalmazták, több esetben a balzsamozási eljárásban is szerepet kapott. Feljegyzések utalnak arra, hogy a görögöknél bevett szokás volt a lázcsillapítás és az epebántalmak enyhítése, míg az araboknál afrodiziákumként ismerték. A kínaiak úgy tartották, hogy ha ginzenggel keverik, akkor élethosszabbító hatása van, a rómaiak pedig édesítésre és gyertyakészítésre is használták. Az ember igényeinek fejlődésével a méz is egyre nagyobb teret kapott a gasztronómiában. A sör-, bor- és süteményízesítés mindennapossá vált, és a gyógyászatban is népszerű alapanyagként kezelték.
Az ipari forradalomnak köszönhetően a gyertyák szükségtelenné váltak, hiszem az olajlámpák vették át a szerepet, majd a cukorgyárak miatt édesítő szerepe miatt sem volt olyan keresett. Hála az egyháznak, a méhészet nem merült feledésbe, hiszen a ceremóniák miatt továbbra is szükség volt az akácmézre, és a kolostorokban is népszerű foglalkozás volt az orvosság-, gyertya- és mézborkészítés.
Mára a méz a reneszánszát éli, és felhasználása olyan sokrétűvé vált, hogy szinte problémát okoz a piac kiszolgálása. Nem telik el úgy téli hónap, hogy ne kerülne akácméz az asztalra.
(Fizetett PR cikk)