Az amerikai Járványügyi Központ (CDC) adatai szerint a középiskolások 26 százaléka LMBTQ-hoz tartozóként határozza meg magát. A fiatalok 3,2 százaléka saját elmondása szerint leszbikus vagy homoszexuális, 12,1 százalékuk biszexuális, 3,9 százalékuk pedig „egyéb”, vagyis bármi, csak nem heteroszexuális.

A CDC felméréséből megállapítható, hogy néhány év alatt jelentősen megnőtt azoknak a diákoknak az aránya, akik nem heteroszexuálisnak vallják magukat. 2015-ben még csak a 11 százalékuk válaszolta azt, hogy más a nemi identitása, 2021-ben viszont már 26 százalékuk.

A középiskolás fiatalok 57 százaléka még nem létesített szexuális kapcsolatot, 2,4 százalékuk azonban csak azonos nemű emberrel került intim kapcsolatba.

Wilfred Reilly, a Kentuckyi Egyetem politológiaprofesszora szerint az adatok hátterében nem genetikai vagy biológiai okok állnak, vagy a „megnövekedett toleranciának” köszönhető, hiszen ez nem magyarázná meg, hogy miért csak ebben a korcsoportban nőtt az LMBTQ-hoz tartozók aránya, míg az idősebbek esetében nem.

Ha félretesszük a politikát, és pusztán az adatokat nézzük, akkor empirikusan egyértelműnek tűnik, hogy szexuális orientáció mai mintáinak az a legjobb magyarázata, amit a kollégáim társadalmi terjedési folyamatnak szoktak nevezni”

- írta a professzor.

Reilly szerint az LMBTQ „terjedése” ahhoz hasonló, mint amikor a gót szubkultúra, az anorexia, vagy a tiniszex elterjedtté vált az 1960-as évek után, de most a „progresszivitás” jelző vonzza a fiatalokat, és az, hogy kitörhetnek a középosztálybeli fehér tinik többsége közül azzal, hogy nem heteroszexuálisnak vallják magukat.

(Christian Headlines / Hetek)