Ez egy véleménycikk.

Éppen ezért furcsa, hogy létezik mégis egy olyan kisebbség, akikkel kapcsolatban hiába a nagy fejlődés, a jog nemhogy nem, hanem ellenkező irányba követi a társadalmi változásokat. Minden ellenkező trend ellenére az ő jogaikat nem hogy kiterjeszteni, hanem szűkíteni akarjuk.

Sólyom László (az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, ma is meghatározó jogász-gondolkodó), egy 25 évvel ezelőtt, vele készült interjúban azt vetítette előre, hogy az orvostudomány és a technológia fejlődésével a magzat emberként való elismerése felé fog fejlődni a társadalom és a jog is:

“Évekkel ezelőtt a feleségem elmesélte, hogy a nők a fodrásznál mutogatják az ultrahangos képeket, amelyek majd bekerülnek a családi albumba, hogy ilyen volt Józsika háromhónapos magzat korában. A technikaifejlődés következtében a magzat már ebben az életszakaszban megismerhető, lehet tudni egyéni tulajdonságait, betegségeit, sőt megoperálható, kivehető stb...

Tudom, hogy a rabszolga-felszabadítási analógiát sokan felróják, de szerintem nagyon hasonló a helyzet. Egyszerűen az ember jogi státuszát adják meg a biológiailag nem kétségesen emberi lénynek."

És tényleg. Megjelentek a 4D-s babamozik, ahol már egész korai szakaszban is láthatóak a kis teljesen emberszerű, emberformájú lények. De egy (Magyarországon) modernebb nőgyógyászati klinikán már egy “sima” hat hetes (!) ultrahangon is, az óriás plazma tévén kivehető a magzat emberbaba-forma alakja. Arról nem is beszélve, hogy mozog, és jól hallható szívverése van. Egész korán megállapítható, hogy a magzat kislány vagy kisfiú, van-e valamilyen betegsége, genetikai rendellenessége.

A várandósság végére pedig a magzatot hónapról-hónapra “megleső” szülő(k) már ismerni vélik a gyerek jópár szokását, tulajdonságát (“mindig alszik, jó alvó lesz”, “szopizza az ujját, jó evő lesz”, “állandóan mozog, sportoló lesz”, “nem hajlandó mutatni magát, szégyenlős” stb.)

Ezzel egyidejűleg pedig elkezdődött a társadalmi beszélgetés arról, hogy az embereken kívül kiket/miket illetnek meg, és milyen jogok. Bázelben népszavazást tartottak arról, hogy bizonyos alapvető jogok megillessék-e a gorillákat is. Egyre többen nem esznek állatot, vagy akár semmi állati eredetű élelmiszert. Óvjuk az állatokat, a fákat, a növényzetet a földet.

A technológia fejlődésével tehát egyre jobban és egyre korábbi szakaszban láthatjuk a magzatot, mint élő, mozgó, babaszerű lényt.

A társadalom nagy érzékenységében pedig egyre kevésbé számít, hogy valami ember-e vagy sem, ami valamilyen formában “élő” afelé egyre nagyobb felelősséget érzünk és jogszabályokon keresztül (is) védjük.

Az abortusz esetén mégsem abba az irányba fejlődünk, hogy hogyan tudna a társadalom sokkal hatékonyabban segíteni azoknak az anyukáknak, akiknek a terhesség, és a születendő gyermek gondozása elviselhetetlen terhet jelent, hanem az egyedüli cél, hogy minél többen, minél hosszabb rendelkezésre álló ideig vethessenek véget a várandósságnak.

Elvesztettem a fonalat. De szerintem nem csak én vagyok ezzel így.

Éppen ezért vannak olyan zavarok az abortuszpárti gondolkodók körében is, minthogy a magzat nem ember (csak egy valami paca a nő testében), de elvettetni azért mert pl. nem fiú, hanem lány, vagy mert genetikai rendellenessége van, diszkrimináció. Nem áll össze a kép. Vagyis összeáll (minden együttérzéssel azok iránt nők iránt, akiknek a terhesség tényleg terhesség, és az életüket megváltoztató, megoldhatatlan probléma, de):

(Hadd) éljenek a magzatgyerekek!