Gerő András 1952-ben született Budapesten. 1972-től 1977-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-szociológia szakos hallgatója volt, 1977-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója. 1981-1995 között a művelődéstörténeti tanszéken docensként dolgozott.

1988-89-ben a Minnesotai Egyetemen tett tanulmányutat, 1990-ben Utrechtben, 1991-ben Amszterdamban, 1995-1997 között a Pennsylvania Egyetemen, 2001-ben a Columbia Egyetemen volt vendégprofesszor. 1991-től, alapításától dolgozott a Közép-európai Egyetem tanáraként 2020-ig, 1993-2010 között a Budapesti Negyed főszerkesztői posztját is betöltötte.

1994-ben a Pennsylvaniai Egyetemen Fulbright-professzor volt, 1995-ben habilitált, 1995-től 2017-ig az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti tanszékvezetője volt, 2002-től a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. 2013-tól az Első Világháborús Centenáriumi Projektben a Tudományos Tanácsadó Testület alelnökeként vett részt.

Fő kutatási területe a dualizmus időszaka, az Osztrák-Magyar Monarchia kora, a polgárosodás, a szimbolikus politika és Budapest története volt. Több mint hetven könyve jelent meg, köztük számos angolszász, illetve német nyelvterületen.

Legutóbbi kötetei közé tartozott az Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából című munka, amely 2021-ben jelent meg, tavaly Liberális látószög címmel adta ki könyvét a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány.

1987-ben a történelemtudományok kandidátusa lett, 2006-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktora, ugyanebben az évben átvehette a Budapestért díjat. A Széchenyi-díjjal 2008-ban ismerték el, 2017-ben a Szent György Rend - a Habsburg-Lotaringiai-ház európai Rendjének tiszteletbeli lovagja lett.

A Hetek utolsó interjúját Gerő Andrással itt olvashatja el. 

(Hetek)