Ez egy véleménycikk.

Szeretném ezeket a részeket bemutatni. Csak nagyon kevés megjegyzést fűznék  a szövegekhez, szerintem önmagukért beszélnek.

A főhős megérkezik a highgate-i elmegyógyintézetbe:

"Őszinte részvéttel érdeklődött Mr. Prosleynél, hogy kuruttyolnak-e a békák a fejében. Ennek az úrnak ugyanis, előadása szerint, fürdés közben hallójáratain keresztül egy ebihal az agyába siklott, és ott megnövekedett, sőt rejtélyes módon családot alapított, és utódaival együtt, ha esőre jár az idő, felmásznak az agyának tetejére, ahol az egész família kuruttyolni kezd. Már néhány éve itt készítik elő a műtétre, amellyel majd eltávolítják fejéből Mr. Murdockot és gyermekeit. Az idős úr szerint ugyanis a főbékát Mr. Murdocknak hívják."

A téveszme az téveszme, bármilyen a formája, akkor is ugyanaz.

Az intézmény jellemzése:

"Az intézmény megszokta, hogy délután négytől hatig, de még inkább éjféltől hajnalig Anna Emerencia hazajár. Pontban tizenkét órakor ágya fejénél csengett egy ébresztőóra, hogy el ne késsen, ha örök álma túlságosan mély, és Anna Emerencia, pizsamája fölé egy hosszú hálóinget öltve, felhúzva vörös, hegyes papucsát, hunyt szemmel, két karját kinyújtva, közlekedni kezdett összevissza a folyosókon. Hagyták.

Ebben az intézményben mindenki nyugodtan élhetett rögeszméje szerint, ha ezt csendben tette, és a többi beteget nem bántotta.

Annyi folyosó van, olyan hatalmas az épület, hadd járkáljon lépcsőkön le-fel, a keresztfolyosók közeinél félelmesen, halkan búgva. Nem árt vele senkinek."

Hol élhetett nyugodtan a rögeszméjének? Bent, az intézetben. Nem nevezték ki miniszterhelyettesnek az ápoltat. Emberségesen bántak vele. De mi is a gond azzal, ha kinevezik?

"Olykor nagy reformerekről későn derül ki, hogy eszméjük nem valódi volt, hanem rög. De ilyenkor már nem lehet kezelni őket, mert magas pozíciót, nagy tekintélyt, és világraszóló érdemrendet kaptak.

Az ilyeneket pedig még meg lehetne menteni, a középszerűség és a nyomor számára alkalmas időben történő orvosi beavatkozással."

Fontos lenne kezelni a problémát. 

De mégis, nem ártalmatlanok ezek a rögeszmések? Senkinek sem ártanak, nem? Részben igen. 

„Annak az olvasónak pedig, aki ellentmondást lát a betegek következetes, logikus eljárása és gyógyíthatatlan elmebaja között, azt javaslom, hogy tessék elmeorvoshoz fordulni. Már úgy értem, felvilágosításért. Ott igenis megtudhatja, hogy

egyes egyének hosszú időn át képesek feltűnően okosan viselkedni (megjegyzem olykor éppen ez a baj), és kizárólag akkor ölnek, ha valaki kétségbe vonja, hogy egyik fülük vagy mindkét vakbelük színaranyból van. Ezt is megértem. Udvarias ember ne vonja kétségbe, amit a másik állít.

És a szerveinket illetőleg aranyfogról vagy ezüst fejtetőről sűrűn hallhatunk, tehát miért ne lehetne valakinek a vakbele is nemesfémből?”

A beteg abszolút normálisnak látszik, csak épp teljesen megbízhatatlan, különösen, ha a rögeszméjéről van szó. A gond nem csak erkölcsi, hanem az, hogy eltűnt a józan ész.

Tanulságos ezeket a sorokat ma olvasni. Rejtő, a próféta. Egy bolond tényleg száz bajt csinál. Vagy többet. Minisztert és elnököt.

Olvassunk több Rejtőt!