Dráma: az utolsó másodpercekben úsztak el a vb-álmaink
A magyar labdarúgó-válogatott 3-2-es vereséget szenvedett vasárnap az ír csapattól
Dráma: az utolsó másodpercekben úsztak el a vb-álmaink

Forrás: MLSZ

2025. 11. 17.
A magyar labdarúgó-válogatott az utolsó pillanatban, a 96. percben kapott góllal 3-2-es vereséget szenvedett vasárnap az ír csapattól a Puskás Arénában rendezett világbajnoki selejtezőmérkőzésen, így harmadik lett a csoportjában és sorozatban tizedszer maradt le a vb-ről.

A magyarok előbb a negyedik percben Lukács Dániel csúsztatásával, majd a büntetőből eredményes Troy Parrott egyenlítése után a 37. percben Varga Barnabás bombagóljával szereztek vezetést.

Sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, ne hagyjuk! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

A második félidőben is veszélyesebben futballozott a magyar gárda, a 80. percben mégis Parrott egyenlített ismét, aki a hosszabbítás 96. percében megszerezte az írek számára a csoport második helyét és egyben a pótselejtezőt érő győztes gólt is.

Marco Rossi szövetségi kapitány Damir Redzic személyében újoncot avatott a hosszabbításban.

A nemzeti együttes legközelebb márciusban játszik barátságos mérkőzéseket, mivel lemaradt a pótselejtezőkről.

 

Európai vb-selejtező, F csoport, 6. (utolsó) forduló:

Magyarország-Írország 2-3 (2-1)

-------------------------------

Puskás Aréna, 59 411 ezer néző, v.: Espen Eskas (norvég)

gólszerzők: Lukács (4.), Varga B. (37.), illetve Parrott (15., 80., 96., az elsőt 11-esből)

sárga lap: Szalai A. (45+2.), Varga B. (94.), illetve Scales (68.), Cullen (78.), Ebosele (89.), Parrott (97.)

 

Magyarország:

-------------

Dibusz - Nego (Mocsi, 93.), Orbán, Szalai A., Kerkez - Schäfer (Ötvös, 63.), Szoboszlai - Lukács (Styles, 63.), Tóth A. (Bolla, 76.), Sallai (Redzic, 93.) - Varga B.

 

Írország:

---------

Kelleher - O'Brien (Manning, a szünetben), Collins, O'Shea - Coleman (Ebosele, 60.), Cullen (Taylor, 80.), Molumby (Kenny, 60.), Scales - Ogbene (Idah, 53.), Azaz - Parrott

 

I félidő:

---------

4. perc: Kis szöglet után Kerkez tette vissza a labdát Szoboszlainak, aki balról középre ívelt, Lukács pedig négy méterről a kapu jobb oldalába csúsztatott (1-0).

12-15. perc: Ogbenét ugratták ki, a menteni igyekvő Szalai az ír támadó lábát találta el. Bár a játékvezető továbbot intett, végül a videobíró segítségével büntetőt ítélt, melyet Parrott a jobb alsó sarokba lőtt (1-1).

37. perc: Kerkez ívelt balról középre, Varga a 16-os vonalán mellre vette a labdát, majd 18 méterről, állítgatás nélkül ballal a bal felső sarokba zúdította elemi erővel (2-1).

 

II. félidő:

-----------

80. perc: Azaz remekül ugratta ki Parrottot, aki nyolc méterről átemelte a kapujából kifutó Dibuszt (2-2).

96. perc: A sokadik ír beívelésnél Scales csúsztatott az írek számára jó helyre, Mocsit megelőzte Parrott, aki az ötösön belülről a bal alsó sarokba talpalta a labdát (2-3).

 

A kivonuló csapatokat remek hangulat és telt ház fogadta a jövő évi Bajnokok Ligája-döntőnek is otthont adó Puskás Arénában, melynek közönsége az egyperces gyászszünet során vastapssal emlékezett a nemzeti együttes múlt hét szerdán elhunyt korábbi szövetségi kapitányára, Jenei Imrére.

A magyarok nagy lendülettel vetették magukat a küzdelembe, egyáltalán nem érződött, hogy a döntetlen számukra kedvező. A kezdeti fölényt jelezte, hogy három perc alatt három szögletet végezhetett el Szoboszlai, aki harmadjára tökéletesen tekert középre, Lukács pedig megszerezte a vezetést. Ezt követően kiegyenlítetté vált a játék, negyedóra elteltével - videobíró segítségével - büntetőhöz jutottak a vendégek, akik ezt kihasználva egyenlítettek. Marco Rossi tanítványai ugyan többet birtokolták a labdát, mert az írek visszahúzódtak a kapujuk előterébe, de a fölény így meddő volt, mert a magyar csapat nem kockáztatott, inkább minél tovább magánál tartotta a játékszert, a szigetországiak pedig a kínálkozó kontralehetőségekre vártak. Ebben a periódusban egyetlen helyzet volt, igaz az hatalmas, azonban Lukács remek jobb oldali beadása utána a középen érkező Sallai a vendégkapusba lőtt hat méterről.

Az írek a győzelmi kényszer ellenére rendkívül óvatosan futballoztak, egyáltalán nem kezdeményeztek, ami meg is bosszulta magát, mert Varga távoli bombáját szinte zsinóron húzták a bal felső sarokba, így a magyar csapat egygólos előnnyel vonulhatott pihenőre, noha a szünet előtti percekben már az írek irányították a játékot.

Bár a folytatásban az írek érezhetően bátrabban kezdtek futballozni, ezt kihasználva mégis a magyar válogatott kezdte jobban a második félidőt. Sokkal több ígéretes akciója volt annak köszönhetően, hogy területek nyíltak meg, azonban az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, így igazán nagy ziccer nem alakult ki. A rivális csak egyszer ijesztett rá a hazai szurkolókra, amikor a csereként beállt Idah szépen átemelte Dibuszt, csakhogy a találata lesről született. A magyar csapat a számára megnyugtató eredmény ellenére is egyértelműen uralta a találkozót, nemcsak a védekezésre összpontosított, hanem labda nélkül azonnal letámadta ellenfelét, labdával pedig lendületes támadásokat vezetett. Bár a hetvenedik perctől már egyre kevesebb hangsúlyt fektetett a támadásokra a magyar gárda, ennek ellenére két labdaszerzés után két helyzetet dolgozott ki, de Varga próbálkozását blokkolták, míg Sallai éles szögből leadott lövését Kelleher védte.

A kihagyott lehetőségek megbosszulták magukat, mert a "semmiből" ismét egyenlítettek a vendégek, akik így izgalmassá tették a hajrát. Az utolsó tíz percben sem adta fel a támadásokat a magyar csapat, Szoboszlai lövését Kelleher védte, de a túloldalon Dibusznak kellett a meccs bravúrját bemutatnia Kenny közeli próbálkozásakor a 90. percben. Azonban ez sem volt elég a döntetlen megtartásához, mert a 96. percben jött a fekete leves, amikor a triplázó Parrott eldöntötte a meccset, ezzel a második, pótselejtezőt érő helyet is a csoportban.

(MTI/Hetek)

Mitől jó a foci
Vagyis itthon mitől nem az? A hetvenes évek közepe óta Magyarországon egyre hangosabb jelszó a profizmus. Közben játékunk egyre színtelenebb, íztelenebb, élvezhetetlenebb. Minden idény elején a profizálódás jelszavával vágunk neki a bajnokságnak. A legtöbb új koncepció a sportág továbblépésének a lehetőségét a labdarúgás körüli pénzek néhány nagy csapat körüli koncentrálódásában látja. Labdarúgóink szép pénzekért játszanak, profik, a legtöbbjük lelkiismeretesen dolgozik azért, hogy talán kikerül valami jobb nyugati csapathoz, és ez sokaknak sikerül is. De foci még sincs. A klubokat körülvevő régi környezet, hangulat megszűnt, ha valaki keresi a régi Fradit, Újpestet, nem találja. Hiányoznak a vagány, de ízes játékot produkáló, meghatározó játékosok. Valahogy érződik, hogy ezek a mostani gyerekek megtanulták a gépies cseleket a focisulikban, tanulják a sematikus játékot, nyomják az erőnléti edzéseket, képzik a kis gépeket, akik aztán képtelenek a vagány játékra, az olyan meghökkentő húzásokra, amikkel az elmúlt években egy Sztojcskov, Suker vagy Gascoigne ajándékozta meg a focivilágot. Az elmúlt egy évszázadban, a sportág elterjedése óta sokat változott a foci világa. Nálunk a múlt század végén, amikor sorra alakultak a mai napig is meghatározó klubok, a sport az angol mintákat követő polgárosodás része volt. Az egészséges, férfias élethez tartozó nemes küzdelem, ahol fair, korrekt körülmények között zajlanak az erkölcsnemesítő összecsapások. Az angol kollégiumokban ma is a nemes hagyomány része a futás, az evezések, a boksz, a rögbi, a labdarúgás. Teljesen természetes, hogy a délelőtti, szellemet fárasztó munka után fel kell frissíteni a testet, hogy utána legyen erő az újabb tanuláshoz és az imádkozáshoz is. És mindez a "testnevelés" kissé idegbajos eszméje nélkül. Nálunk ugyanis a harmincas évek kissé totális légkörében fogant a "testnevelés" eszméje, ami aztán a negyvenes és ötvenes évek gondolkodásmódjában tovább élt. Már nem a polgári kultúra egyik eleme a sport, nem a felfrissülés, nemes összecsapások színtere, hanem: "a test nevelése". Cél a dolgozó munkaképességének megőrzése, az általános testi fejlődés, hogy le ne maradjunk a népek közti vagy az imperializmus elleni nagy küzdelemben. Innentől nincs a tornaórákon foci, hanem lógunk a szeren. A hetvenes évek hazai gulyásszocializmusa pedig kifejlesztette azokat a játékosokat, akiknek minden mozdulatából süt, hogy valójában legbelül utálnak focizni, de ez egy jó pénzkereseti lehetőség számukra. És itt nálunk ezt nevezik profizmusnak. A gulyásszocializmus szinte észrevétlenül átfolyt gulyáskapitalizmusba, és mi nézhetjük ezt a sok kelletlen "profit". Azért van néhány jó jel is, persze sajátosan magyar módon. Például itt van a magyar Don Quijote, aki a puszta közepére épít egy 15 ezres hipermodern stadiont, a kisbojtár, aki a nép közül kiemelkedve szeretett faluját megajándékozza egy stadionnal, stadionnyitóra beleálmodva az AC Milant, egy ma élő Jókai- vagy Mikszáth-figura kedélyességével, nagy álmával, a helyzet könnyfakasztó humorával. Nem véletlen, hogy az ország futballszerető közvéleménye rögtön szívébe zárta Stadler Józsefet, megbocsájtva neki még az esetleges adócsalást is, aki jelenleg talán legjobban kifejezi a magyar néplelket. Csapatának pedig, a Stadler FC-nek egy egész ország drukkolt saját kedves csapata mellett. Vagy a Demecser, amely egy 3 ezres szabolcsi település csapataként végzett a profi másodosztály, az NB I középmezőnyében, állítólag egy helyi lakos öttalálatos lottószelvényével nyert összegből élve. A csapat vezetője azért elmondta, hogy itt nem a lottószelvény (vagyis a pénz) fontos, hanem a szemlélet, ami náluk gyökeresen más, mint a "nagycsapatoknál". Ők megélnek évi 20-30 millióból, egy fővárosi nagycsapatnál ehhez egy évben körülbelül 500 millióra van szükség. Említhetnénk még a Gázszer vagy a Tatabánya példáját is. Foci nem ott van, ahol pénz van, hanem ott, ahol emberek örömmel csinálják. Egy-egy ember lelkesedése, munkája komoly fellendülést hozhat, nemcsak a fociban, hanem bármely más területen is. Erre példa az újpesti Várhidi Péter, aki úgy tartotta össze a tavaszi idényben a csapatot, hogy egy fillért sem tudtak fizetni a játékosoknak. Az edző a napokban utasította vissza a Tatabánya feltehetőleg anyagilag is kedvező ajánlatát, arra hivatkozva, hogy addig nem hagyja el az Újpestet, míg akár egy kis halvány remény is van a klub megmentésére, tudván azt, hogy ősszel szinte csak ificsapattal tudnak a bajnokságban indulni. A hazai kupa és a téli teremtorna eseményei is azt mutatják, hogy bajnokságunk talán kezd hasonlítani az angol rendszerhez, ahol még egy harmad-, negyedosztályú csapat is komoly ellenfele lehet a szuperkluboknak. Talán megjelenhet valami abból az előrevivő gondolkodásmódból, amelyben az aktivitás, lelkesedés, lendület az igazi érték, amelyik vert helyzetből is győzelemre viszi a legénységet, és talán ezt az egész, korhadt labdarúgó-szövetségi rendszerünket is képes megváltoztatni, ahol rendszeresen csak múmiák szócsatája folyik. Az ISM bajnoki kiírásra vonatkozó 2×12-es javaslata a "profizmus" igézetében pont ezeket a törekvéseket törné kettébe, és maradnának a rosszul gazdálkodó, langyos vízben tapicskoló, szívtelenül játszó "proficsapatok".
Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!