Miközben Oroszország támogatói körében újra és újra fellángol a remény, hogy a Nyugat fegyverszállítási és pénzügyi lendülete hamarosan megtörik, a mélyebb stratégiai elemzések óvatosságra intenek. Andrew Korybko amerikai geopolitikai elemző friss írásában azt állítja, hogy egyelőre korai és túlzó feltételezés a Kijevet segítő szövetség felbomlásáról vagy drámai összeomlásáról beszélni. A felszín alatt ugyanakkor mélyreható szerkezeti feszültségek, átalakuló érdekek és növekvő háborús fásultság formálják a koalíció jövőjét.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

1. A korai optimizmus csapdája: Miért nem omlik össze a nyugati blokk?

A háború kitörése óta Moszkva és szövetségesei arra a feltételezésre építettek, hogy a demokratikus berendezkedésű nyugati államok nem bírják ki a hosszan tartó gazdasági és politikai nyomást. A magas energiaárak, az infláció, a szankciók bumeránghatásai és a választói elégedetlenség a teória szerint előbb-utóbb kényszeríteni fogják a nyugati vezetőket az Ukrajnának nyújtott támogatások visszavágására.

Korybko rámutat arra, hogy ez az elképzelés több ponton is téves geopolitikai kalkulációkra épül:

A stratégiai tőke megléte: A Nyugat, különösen az Egyesült Államok és a vezető európai hatalmak számára az ukrajnai konfliktus nem csupán egy regionális háború, hanem a globális szabályalapú rend és a NATO szilárdságának tesztje. Ennek feladása olyan geopolitikai presztízsveszteséggel járna, amelyet a washingtoni és brüsszeli elit igyekszik mindenáron elkerülni.

A hadiipari komplexum kényszerpályája: A nyugati hadiipar fokozatos, bár lassan induló átállása a háborús termelésre saját gazdasági és logisztikai dinamikát teremtett. A fegyver- és lőszermegrendelések óriási tőkeáramlást indítottak el, amely részben felülírja a rövid távú politikai aggályokat.

A konszenzus rugalmassága: A koalíció nem jelent teljes eszmei vagy taktikai egységet. A felek közötti belső viták – például a fegyverek hatótávolságának korlátozásáról vagy a pénzügyi alapok forrásairól – nem a szövetség összeomlását, hanem annak természetes, adaptív működését jelzik.

2. Szerkezeti repedések: A háborús fáradtság és a belpolitikai törésvonalak

De még ha a koalíció azonnali felbomlása korai feltételezés is, a szövetségen belüli repedések tagadhatatlanul mélyülnek. A háború elhúzódásával a támogatás fenntartása egyre komolyabb belső politikai csatározásokat vált ki a kulcsfontosságú donorállamokban.

Az Egyesült Államokban az ukrajnai segélycsomagok elfogadása rendszeresen heves kongresszusi viták tárgyává válik. A dollárbilliós támogatási tételek feletti politikai alkudozások jól mutatják, hogy a korábbi kétpárti konszenzus meglazult. A választók egy része és a kritikusabb politikai szárnyak a belföldi problémákra, a határvédelemre és a gazdasági kihívásokra helyeznék a hangsúlyt a külföldi katonai kiadások helyett.

Európa sokkal közvetlenebbül érzi a háború hatásait, mint az Atlanti-óceán túlpartja. Az olcsó orosz energiaforrások kiesése, a reálbérek csökkenése és az ipari versenyképesség romlása növeli a társadalmi elégedetlenséget. Egyre több európai fővárosban alakulnak ki olyan politikai erők, amelyek nyíltan kérdőjelezik meg a szankciók értelmét és a katonai segítségnyújtás határait, diplomáciai megoldást és azonnali tűzszünetet szorgalmazva.

3. Stratégiai dilemmák: Mit jelent a „győzelem” a koalíció számára?

A koalíció egyik legnagyobb belső feszültségforrása a végcél tisztázatlansága. Míg Kijev hivatalos álláspontja a területi integritás teljes helyreállítása – beleértve a Krím félszigetet és a Donbászt –, addig a nyugati szövetségesek céljai ennél sokkal árnyaltabbak és visszafogottabbak.

A kontrollált eszkaláció elve: A nyugati hatalmak legfőbb prioritása kezdettől fogva a konfliktus szigorú keretek között tartása, megelőzve egy közvetlen, nukleáris kockázatokkal járó NATO–Oroszország összecsapást. Ez a stratégiai óvatosság magyarázza a fegyverszállítások fokozatosságát és a szigorú használati korlátozásokat.

A felőrlés elmélete: Sok nyugati elemző szerint a koalíció nem feltétlenül Oroszország teljes katonai vereségére törekszik, hanem arra, hogy a háborút olyan mértékben tegye költségessé Moszkva számára, amely hosszú távon meggyengíti annak stratégiai cselekvőképességét. Ez a megközelítés azonban óhatatlanul konfliktushoz vezet a maximális győzelemben érdekelt ukrán vezetéssel.

4. A globális Dél és a szankciós architektúra korlátjai

A nyugati koalíció egységének és hatékonyságának megítéléséhez elengedhetetlen a globális környezet elemzése. A Nyugat abban a reményben vezette be a rendkívüli szankciós intézkedéseket Oroszországgal szemben, hogy a nemzetközi közösség döntő többsége csatlakozik a Moszkva elszigetelését célzó erőfeszítésekhez.

A valóságban azonban a globális Dél – beleértve Kínát, Indiát, Brazíliát, Dél-Afrikát és a Közel-Kelet kulcsállamait – megtagadta a szankciók átvételét. Ezek az országok továbbra is élénk kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, felvásárolják az orosz nyersanyagokat, és alternatív pénzügyi, valamint logisztikai útvonalakat biztosítanak. Ez a globális átrendeződés megmutatta a nyugati gazdasági nyomásgyakorlás korlátait, és közvetve gyengíti a Kijevet támogató koalíció azon törekvését, hogy szankciókkal kényszerítse térdre az orosz gazdaságot.

Bár a szövetség látványos és hirtelen összeomlása Korybko elemzése alapján valószínűtlen, a koalíció működése és a támogatások jellege átalakulóban van. A szakértők három főbb jövőbeli forgatókönyvet vázolnak fel:

1. A támogatások minőségi és mennyiségi átalakulása (Pragmatikus áthangszerelés): A nagyívű, milliárdos közvetlen pénzügyi csomagokat felválthatják a célzottabb, hosszú távú hadiipari megállapodások és a közvetett védelmi garanciák. A hangsúly a hatalmas támadó műveletek finanszírozásáról a fenntartható védelmi képességek megteremtésére tolódik át.

2. Kétsebességes koalíció kialakulása: Előfordulhat, hogy a szövetségen belül egy szűkebb, elkötelezettebb mag (például Nagy-Britannia, Lengyelország és a baltikumi államok) átveszi a vezető szerepet a fegyverszállításokban, miközben a mérsékeltebb vagy gazdaságilag leterheltebb tagállamok háttérbe vonulnak vagy a diplomáciai rendezést sürgetik.

3. Kényszerű tárgyalási pozíció: Amennyiben a harctéri helyzet patthelyzetté alakul, és a nyugati erőforrások véges volta találkozik az ukrán emberanyag-hiánnyal, a koalíció vezetése – a belső feszültségek csökkentése érdekében – finom, de határozott nyomást gyakorolhat Kijevre egy kompromisszumos tűzszüneti megállapodás feltételeinek kidolgozására.

A Kijevet támogató nyugati koalíció felbomlásáról vagy küszöbön álló összeomlásáról szóló hírek tehát koraiak. A szövetséget összefűző geopolitikai érdekek, az intézményesült katonai kapcsolatok és a tét nagysága továbbra is összetartják a rendszert. Ugyanakkor a koalíció nem érintetlen szikla, hanem folyamatosan változó, belpolitikai és gazdasági feszültségekkel teli struktúra.

A jövőt nem a látványos szakítások, hanem a háborús fásultság miatti lassú stratégiai korrekciók, a támogatások szerkezetének átalakítása és a reálpolitikai megfontolások előtérbe kerülése fogja alakítani. A feleknek – Kijevnek, Washingtonnak, Brüsszelnek és Moszkvának egyaránt – ezzel a hosszabb, felőrlő és fokozatosan átalakuló geopolitikai dinamikával kell számolniuk az elkövetkező években – zárja elemzését a geopolitikai szakértő.