Miután Berlin szeptember 1-jén hivatalosan Oroszországot tette felelőssé a lipcsei/halle-i repülőtér ellen elkövetett robbanószerrel felszerelt drónos merényletkísérletért, a német kormány intézkedéscsomagot jelentett be: a bonni orosz főkonzulátus bezárását, a berlini Orosz Házra vonatkozó megállapodás felmondását, az orosz állampolgárok beutazásának szigorúbb ellenőrzését, nyomásgyakorlást Oroszország „árnyékflottájára”, új uniós szankciójavaslatokat, valamint a hírszerzési területeket érintő intézkedéseket.  Mindez arra utal, hogy Berlin Oroszország kulturális és humanitárius infrastruktúráját már nem csupán a „soft power” eszközeként kezeli, hanem egy szélesebb körű hibrid műveletekből álló ökoszisztéma potenciális elemeként is.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Nem sokkal később a magyar kormány tíz orosz diplomatát utasított ki, akikről feltételezhető, hogy hírszerzői tevékenységet folytattak Magyarországon. Az orosz válasz gyorsan meg is érkezett: a budapesti orosz nagykövet szerint „az új magyar kormány az ideológiai alapú ruszofóbia csapdájába esett”, míg Konsztantyin Koszacsov, az orosz parlamenti felsőház elnökhelyettese úgy véli, „a posztorbáni Magyarországnak bizonyítania kellett a lojalitását és a budapesti döntés mögött, … kizárólag Brüsszel – az Európai Unió és a NATO – áll”. Az orosz parlament külügyi bizottságának vezetője már minden magyar állampolgár számára „kemény és fájdalmas” gazdasági válaszlépéseket is kilátásba helyezett.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Németországnak pedig nem akármilyen üzenetet küldött: szerinte a licsei drónvád „fő vonalakban egy igazi háború kezdete”, a diplomáciai lépésekkel kapcsolatosan pedig emlékeztetett, hogy a második világháború előtt hasonló folyamatok mentek végbe. Lavrov szerint Merz azzal, hogy Európa legerősebb haderejévé kívánja fejleszteni a Bundeswehrt (bár a német fiatalok csupán 16 százaléka fogna biztosan fegyvert hazája védelmében), lényegében arra készül, hogy hadat üzenjen Oroszországnak, mivel

„a történelem tanulságait egyáltalán nem sajátította el”.

Az ellenzéki narratíva szerint az új magyar kormány túl gyorsan és feltétel nélkül rendelte alá magát Berlin akaratának. A bírálók kritizálják a kormányt amiatt, hogy a német hadiipari és haderőreform-törekvéseket pozitív, gazdasági lehetőségként kommunikálja. Úgy vélik, ezzel a Tisza-kormány legitimálja Németország militarizációját, és hosszabb távon egy olyan közös európai haderő alapjait fekteti le, amely idővel kötelező katonai szerepvállalást róhat Magyarországra. Miután a kormány Berlin elvárásaihoz igazodva szigorúbb hangnemet ütött meg Moszkvával szemben, a belföldi bírálatok felerősödtek, figyelmeztetve a lehetséges gazdasági következményekre.

Az orosz-német konfliktus története

A legelső német-orosz konfliktus a 1240–1242-es novgorodi–lovagrendi háború volt, amely a történelmi Csúd-tavi csatában kulminálódott. A német lovagrendek a 13. század elején a Baltikum északi részén terjeszkedtek. Kihasználva, hogy a kelet-európai orosz fejedelemségeket a tatárjárás meggyengítette, a lovagok megpróbáltak benyomulni a Novgorodi Köztársaság területeire. Kezdetben sikereket értek el, de Alekszandr Nyevszkij fejedelem 1242. április 5-én a befagyott Csúd-tó jegén végül megsemmisítő vereséget mért rájuk.

Bonaparte Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata jelentette hatalma csúcsát és egyben bukásának kezdetét, amelyben korábbi szövetségi rendszere, így a Német-Római Birodalom romjain létrejött bábállam, a Rajnai Szövetség is megrendült. A kegyetlen orosz tél, az utánpótlási nehézségek és az orosz ellentámadások felőrölték a sereget.

A 18. század végén a belsőleg meggyengült Lengyel Nemesi Köztársaságot a szomszédos nagyhatalmak (Poroszország, Oroszország és a Habsburg Birodalom) három lépésben teljesen felosztották egymás között. A poroszok (a későbbi egységes Német Birodalom magja) megszerezték Lengyelország északi és nyugati területeit. A 1861–63-as lengyel felkeléskor az oroszoknak megengedték a németek, hogy üldözzék a lengyel felkelőket német területeken. Emiatt egyeztek bele utána az oroszok abba, hogy a német egység létrejöjjön 1871 januárjában.

Oroszország és Németország az első világháborúban a keleti front két legfőbb harcoló fele volt, konfliktusuk az orosz birodalom összeomlásához és a breszt-litovszki béke aláírásához vezetett. Németország 1914. augusztus 1-jén hadat üzent Oroszországnak. Döntő vereséget mértek az oroszokra Tannenburgnál, majd a Mazuri tavaknál újabb német győzelmek születtek, amelyek kiszorították az orosz erőket Kelet-Poroszországból. A németek tudatosan segítették a cári Oroszország destabilizációját, és pénzzel, valamint logisztikával (pl. Lenin hazajuttatásával) támogatták a bolsevikokat. A hatalomra jutott szovjet-orosz vezetés a Breszt-litovszki különbéke keretében 1918-ban lemondott hatalmas területekről a központi hatalmak javára, így Oroszország kilépett a világháborúból.

1939-ben német–szovjet megnemtámadási szerződést írt alá Moszkvában az orosz és a német külügyminiszter. Megállapodtak Európa keleti térségeinek érdekszférákra történő felosztásáról. Fő motivációjuk az volt, hogy elkerüljék a kétfrontos háborút, illetve, hogy megakadályozzák, hogy a másik fél összefogjon az angol–francia szövetséggel. 1941. június 22-én Hitler megszegte az egyezményt, és a német csapatok megtámadták a Szovjetuniót egy európai koalícióval, majd végül Sztálingrádnál a német sereg vereséget szenvedett. Ezután a szovjet csapatok folyamatosan kiszorították a németeket a megszállt területekről. Németország negyedét elfoglalták, és ott is maradtak 45 évig.

Hogy mik ezek után a történelmi tanulságok? Németország gyakorlatilag mindig belebukott, ha megtámadta Oroszországot. Az orosz-német konfliktusokban mindig a lengyelek jöttek ki a legrosszabbul. A magyar történelemben pedig a németekkel kötött szövetség rendre területi veszteséghez és megszálláshoz vezetett.