Így kiáltott Klaus Wowereit, az SPD főpolgármester-jelöltje, amikor az első előszámlálási eredmények után nyilvánvalóvá vált győzelmük. Ők érték el egyébként a legkiegyensúlyozottabb sikert a két városrészben. Ezzel szemben a kereszténydemokraták mind keleten, mind nyugaton megbuktak. (Bár a CDU szavazótábora nyugaton még mindig jelentősnek mondható.) Vereségüket többek között azzal indokolták a szakértők, hogy jelöltjük, Franz Steffel, nem nyerte meg a választók szimpátiáját – ami viszont egyértelműen az SPD-nek kedvezett. (A csalódott hívek közül ugyanakkor sokan adták szavazatukat az FDP-re is.) 1950 óta nem vallottak akkora kudarcot, mint a vasárnapi választásokon. Steffel mindenesetre teljes mértékben magára vállalta a "fájdalmas vereséget".

"A Beszélő rendhagyó eseményről fog beszélni: egy-egy személy vagy több ember együtt átlépi a hatalom és az alattvalók közötti érintkezés szokásszabályait, ellenszegül a sérelmes parancsnak, jogaira hivatkozik, nyomást gyakorol feljebbvalóira…" Ezekkel a szavakkal indították útjára húsz évvel ezelőtt, 1981-ben a Beszélő cím? szamizdatkiadványt. Magánlakásokon szerkesztették, stencilgépen nyomtatták, a "föld alatt" terjesztették, folyamatosan számolva annak veszélyével, hogy az állam titkos őrei leleplezik tevékenységüket. Mindezek ellenére tudták tartani az eredetileg eltervezett kétezres példányszám negyedévenkénti meg-jelenését. A lap szerkesztése életforma volt, magyarázta Kis János a demokratikus ellenzék elszánt küzdelmét. Létfontosságúvá vált, hogy megtörjék a csendet, hogy cenzúrázatlan sajtót alapítsanak. Ezt azonban csak olyan csoport tehette meg, amely kívül állt a közmegegyezésen, vagyis adott estben a cenzúránál is veszélyesebb öncenzúrán.