Angliában jártam
1998. 10. 10.
Az autónk befordul a birtok felé vezető útra. Sehol egy lámpa, csak a reflektor fénye
világítja meg az útszéli fákat, amelyek fölénk hajolva alagutat képeznek. A házigazda
egy kedves "How do you do"-val köszönt, s közben finoman meghajol. Az
elmaradhatatlan tea után a szobámba kísérnek. Puhaszőnyeges folyosókon vezet az út,
lépcsők itt, ajtók ott. Mint egy labirintus. A hosszú úttól fáradtan az ódon bútorokat
nézegetem, amikor egy kakukkos óra hangját hallom valahonnan az épületből. Tíz óra.
Nos, azt hiszem, ez a hely Agatha Christie-t is megihlette volna.
hetilap
