Az utca emberét, egyetemistákat, újságírókat, fiatalokat és időseket kérdeztük Trianonról.

A megkérdezettek többsége egyértelmű igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy csütörtök délután fél 5-kor egy percre megáll az országgal együtt ő is megáll majd egy percre emlékezni. A fiatalok azonban úgy tűnik kevéssé voltak tisztában a dologgal.

Igazságtalan döntés? Bosszú?

A válaszadók szerint a szerződés mindenképpen igazságtalan volt, arról azonban már megoszlottak a vélemények, hogy bosszúnak tekinthető-e a nagyhatalmak döntése Magyarország feldarabolásáról.

„Úgy gondolom, a munkahelyemen sokan vagyunk, akiknek nagyon fáj a trianoni döntés. Ez borzalmas, igazságtalan, az országot ténylegesen szétmarcangoló, gazdaságilag, etnikailag. Morálisan is lehangoló… Nem mondható békediktátumnak, egy erőszakos diktátum volt”

- fejtette ki az egyik hölgy.

Egy egyetemista lány, bár a megemlékezéssel teljesen nem volt tisztában, azt határozottan kijelentette, „igazságtalan bosszúnak gondolja az egészet” és „nem így kellett volna történnie”.

„Nincs semmi, ami azt támasztaná alá, hogy Trianon igazságos volt. Nem hiszem viszont, hogy bosszú lett volna, mert nem gondolom, hogy különösen Magyarország ellen szólt. Inkább hajlok arra, hogy új szövetségesekre volt szükségük a térségben, Csehszlovákiára, Romániára, stb.”

- válaszolt egy másik megkérdezett járókelő.

Olyan is volt, aki mindkét állítást egyszerre tartotta igaznak, és olyan, aki valahol a kettő között helyezte el véleményét, mondván „sokkal árnyaltabb a kérdés, minthogy bosszút mondjunk vagy büntetést,” majd kijelentette, ha hajlania kellene valamely oldal felé, inkább az igazságtalanságot emelné ki a döntéssel kapcsolatban.

A fiatalok röviden velősen magától értetődőnek vették a kérdést: „Egyértelműen igazságtalan, ezt mindenki tudja”.

Miért ennyire nehéz feldolgozni Trianont?

A válaszadók többsége szerint az, hogy hihetetlen arányban rekedtek a határokon túl egyik napról a másikra magyarok, szinte gyógyíthatatlan sebeket ejtett.

„A mai napon több millió magyar nem élhet Magyarországon, hanem kisebbségben kell élnie a szülőföldjén. Ez nem egy könnyű dolog, hanem fájdalmas minden normális, hazafias embernek”

- tette világossá egyikük, egy másik szerint pedig a magyarok rendkívül sebezhetőek, és hosszan hordozzák magukban a sérelmeket.

Volt olyan megkérdezett, aki számára személyes tragédiát is jelentett Trianon:

„Családokat szedtek szét. A férjem nagymamájának a testvére kinn maradt Romániában. Ő gyulai, testvére Kisjenőben él, és volt 20 olyan év, amikor nem is tudtak egymásról”

Határon túli magyarok támogatása

Az utca embere abszolút egységesen és határozottan állt ki amellett, hogy a határon túliakkal való összetartás kiemelten fontos dolog.

„Alá is írtam az erdélyi magyarokat érintő európai pályázattal kapcsolatos petíciót”

- mesélte egy fiatal egyetemista fiú, de sokat mások is megerősítették, hogy nagyon fontosak a határon túli magyarok és az „emberség”, illetve, hogy „mindenképp” szükséges támogatni őket.

„Mi magyarok tartsunk össze!”