"Szavaimat a muzulmánok büszke népéhez intézem: a »Sátáni versek« ellenkezik az iszlám, a Próféta és a Korán tanításával, és mindazok, akik ismerve a könyv tartalmát, részt vettek annak kiadásában, halálra vannak ítélve" – hirdette ki Khomeini ajatollah tíz évvel ezelőtt, és lehet, hogy kissé elszámította magát.

Igaz, hogy a könyv írójának, Salman Rushdie-nak igencsak megnehezítette az életét: hosszú időn keresztül rendőri őrizet alatt, rejtőzködve volt kénytelen élni. Az is igaz, hogy a kiadók, fordítók, terjesztők számára is kellemetlen időszak volt: egyiküket meg is próbálták megölni. Igaz továbbá az is, hogy rekordot döntött azon államok száma, ahol betiltották. Mégis, mindezek ellenére azt lehet mondani, hogy a körülötte csapott nagy hűhóval főleg azt sikerült elérni, hogy a könyvből világhírű bestseller lett, a nem túl ismert, hindu származású brit íróból pedig sztár.

Gyanús szerzők

A cenzoroknak mindig is két fő fajtája volt: a naiv és a ravasz. Khomeini a naiv cenzor tipikus példája. Nézzük a ravaszokat. A Nyugat már sokkal régebben rájött, hogy a könyv nem ég el. Akárhány máglyát raktak az inkvizítorok Homérosz és Boccaccio műveiből, mégsem sikerült megszabadulni azoktól, csak a XX. század végére, és akkor is egészen más módszerek által.

Vegyük például a texasi állambeli Brunswick járást. Lakóinak kilencven százaléka számára Homérosz, Dante, Boccaccio, Molière neve nem mond semmit. Ennek oka pedig az, hogy néhány évtizede született errefelé egy rendelet, amely megtiltja minden iskolai és más könyvtár részére olyan művek tartását, mely sérti a jó ízlést, vagy legalábbis "gyanús". Az ilyen művek puszta említésével sem találkozni a tankönyvek lapjain.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek

hetilap

Mi alapján döntenek a Facebook cenzorai?

Magyarország jobboldali politikája másodlagos abban, hogy miért pont õt választották be a Facebook globális ellenõrzõ bizottságába – mondta a Heteknek Sajó András. Munkájuk révén új szabályrendszer jöhet létre, eldöntve, hogy milyen véleményeknek van helyük a közösségi oldalon.

Sebestyén István / Külföld

hetilap

Szabad-e héberül hirdetni Jézust?

Néhány hónap után megszűnik az egyetlen izraeli keresztény kábelcsatorna. Az ok nem az érdeklődés hiánya, hanem az izraeli médiahatóság tiltó döntése. A Hetek az érintetteket kérdezte arról, mi okozta a drasztikus döntést, és milyen kihívásokkal szembesül az evangéliumi zsidó-kereszténység ma a Szentföldön?

Morvay Péter / Hit és értékek

hetilap

A médiaóriások eltorzított cenzúrája

Transzneműség, #meetoo, női kvóta és így tovább – nehéz kiigazodni a folyamatosan gyarapodó és egyre hangosabb kisebbségek között, főleg úgy, hogy a velük szembeni vélemény lassan már meg sem jelenhet. A (közösségi) médiaóriások sajátos gyakorlata jelentős mértékben hozzájárult Donald Trump választási vereségéhez is.

Rimaszombati Andrea / Háttér

hetilap

Totalitárius Amerika? – Seres László publicisztikája

„Szerdán volt a Kristályéjszaka itt az Egyesült Államokban. A törött üveg az Egyesült Államok Capitoliumának ablakáé volt. De a csőcselék nem csupán a Capitolium ablakának üvegét zúzta szét, hanem azokat az eszméket is, amelyeket adottnak tekintettünk. Lábbal tiporták azokat az elveket, amelyekre az országot alapoztuk” – jelentette ki videó­tweetjében Arnold Schwarzenegger, Kalifornia volt republikánus kormányzója, aki egy dologban biztos lehet: bármennyire is bagatellizálta és relativizálta ezzel a kijelentésé­vel a holokausztot, a Twitter nem fogja őt megfosztani attól a lehetőségtől, hogy a későbbiekben is megosszon rajta hasonlóan magvas gondolatokat. Nem, a magáncég cenzúrája csak azt a jelentős influenszert sújtotta, aki történetesen még pár napig az Egyesült Államok elnöke, és akinek a 80 millió követője eddig nem jöhetett rosszul a cégnek.

Seres László / Külföld