Az orosz csapatok Ukrajnából történő kivonását sürgető óriásplakátok jelentek meg a napokban országszerte, ezzel a felirattal: „Ruszkik, haza!”. A plakáton látható felirat szerint a kampány a Nyugati Pályán nevű Facebook-csoport megbízásából készült, és az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatta.
Szokatlan módszer, hogy a hivatalos diplomáciai képviselet támogatást adjon egy – amúgy nem túlságosan aktív – civil Facebook-csoport óriásplakát hirdetési kampányához.
Mindenesetre nehezen tudnám elképzelni, hogy például egy Eastern Fields nevű Twitter-oldal a Kreml támogatásával plakátokat helyezhetne el mondjuk a 66-os országút mentén Texasban.
Még talányosabb a plakát üzenete.
Azt addig értjük, hogy a civil fészbukkosok szeretnék, ha az orosz katonák kivonulnának: „Béke akkor lesz Ukrajnában, ha az orosz megszálló hadsereg kivonul” – írja a plakát. Ez rendben is lenne, de innen kezdve csupa kérdőjel sorakozik a párhuzam kapcsán.
Az 1956-os magyarországi „Ruszkik haza” felirat valóban beteljesedett – 35 évvel később, 1991-ben. Vajon a párhuzamból adódó 35 éves távlat, a 2068-as céldátum mennyire inspiráló az ukrán nép számára?
Mint köztudott, 1956-ban az Egyesült Államok az üres nyilatkozatokon túl semmilyen gyakorlati módon nem támogatta a magyar szabadságharcot az orosz-ukrán megszálló csapatokkal szemben. Ukrán barátaink helyében nyugtalan lennék azt hallván, hogy a budapesti amerikai nagykövetség erre a példára hívja fel a figyelmet.
Szintén köztudott, hogy a washingtoni kormány a magyar felkelés napjaiban egy számára sokkal fontosabb válsággal, a szúezi invázióval volt elfoglalva a Közel-Keleten. A párhuzamból adódik, hogy ha mondjuk Kína katonai akciót kezd Tajvan ellen, Amerika az eddigi távoli támogatását is megvonhatja Ukrajnától.
Végül az is történelmi tény, hogy 1956 után az Egyesült Államok elfogadta Magyarország totális szovjet megszállását, tudomásul vette Nagy Imre miniszterelnök és több száz magyar szabadságharcos kivégzését. Néhány évvel később formálisan is levetették a „magyar kérdést” az ENSZ napirendjéről, és ezt követően kezdett Amerika élénk diplomáciai párbeszédbe Moszkvával, továbbá a Szent Koronát is visszaadta a szovjet megszállók tankjain bevonuló Kádár Jánoséknak. Vajon Zelenszkij elnök számára milyen érzés ennek a példának a felemlegetése?
A kérdések sorát még lehetne folytatni, de ennyiből is látszik: a történelem lebutított, nyomásgyakorló propagandaként való felhasználása nem csak sértő, hanem egyenesen öngól is lehet.
