Ahogy arról korábban beszámoltunk, szeptember 15-étől csak akkor végezhető el abortusz Magyarországon, ha az anya igazolni tudja, hogy előzetesen meghallgatta a gyermeke szívhangját.

„Amit az utóbbi napokban megtanultam:

• férfiként nem lehet véleményem az abortuszról
• na jó, lehet, de csak akkor, ha alázatosan bólogatok a progresszív narratívára, és akkor is illik kicsit szégyellni magam, hogy f*rokkal merészelem tenni
• ha esetleg eltér a véleményem, az csakis azért lehet, mert egy sötét, degenerált, gonosz, nőgyűlölő alak vagyok, aki élvezi a nők kínzását
• életpárti szempontokat vinni az abortuszról szóló vitába = be akarod tiltani az abortuszt = középkor
• ha érvelni próbálok amellett, hogy ebben nekem is lehet véleményem (tehát nem az álláspontom mellett, csak hogy egyáltalán hozzászólhatok), elég hangosabban és agresszívabban a tudtomra adni, hogy nem én fogom megszülni. Ha ebből sem értek, lásd két ponttal feljebb.”

Majd azzal folytatta, hogy „Mielőtt felpezsegnek a felnyírt hajú Karenek és obligát cuckjaik a kommentmezőben, akik tényleg így is gondolják, jelzem,

nagyjából két évezredre jut a kultúránkban egy igazolt szeplőtelen fogantatás, úgyhogy az abortusz férfiakat is érintő kérdés.”

„De ha nem is érintene férfiakat, akkor is: egy polgári társadalomban bizony hozzá lehet szólni olyan témákhoz is, amik nem közvetlen engem érintenek. Szabad olyanok jogait képviselni, akik a sajátjukat nem tudják. Szabad egyet nem érteni.” – tette hozzá.

„Arra azért kíváncsi vagyok, hogy azok közül, akik reflexből démonizálnak másokat az ellenvéleményükért, vagy bizonyos diskurzusból biológiai alapon rekesztenek ki, vajon hány kapott már négyszer a homlokához, hogy "választási csalás, nincs egy fideszes ismerősöm se".

Azt meg hagyjuk is, hogy hány embert kell majd törölnöm itt, aki nem értette meg a posztot, és elkezd érvelni nekem pro vagy kontra, mikor ez a poszt sem erről szól. Semmiről sem lehet vitatkozni tisztázott és mindenkire vonatkozó keretek nélkül."

Dicsértessék! – zárta gondolatmenetét.

(Hetek)