A köztársasági elnök aláírta az Alaptörvény módosítását, amely szerint összesen nyolc év miniszterelnöki megbízatás után nem választható újra valaki kormányfőnek, bár jelezte: a korlátozás a parlamentáris demokráciákban szokatlan, és korlátozza a parlament döntési lehetőségét.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Az államfő Facebook-oldalán ezzel összefüggésben Sulyok Tamás azt írta:

A parlamentáris kormányforma alapja, hogy a miniszterelnök és a Kormány megbízatása az Országgyűlés bizalmának függvénye, amely a Kormány Országgyűlés irányába fennálló felelősségével párosul. Az Országgyűlés ellenőrző funkciójára tekintettel a miniszterelnöki ciklusra vonatkozó korlátozást sem korábban Magyarországon, sem jelenleg más, európai parlamentáris demokráciában nem tekintették, illetve nem tekintik szükségesnek.

Hozzátette azt is, hogy „az Országgyűlés azon döntése, hogy megválassza a miniszterelnököt, éppen a népakarat egyik legjelentősebb, közvetett megnyilvánulásának tekinthető. A miniszterelnöki ciklusok korlátozása egyben e döntés korlátozását jelenti.”

„A közhivatalviseléshez való jog alkotmányosan nem korlátozhatatlan”, írta, ugyanakkor hozzátette:

Az alaptörvény-módosítás hivatalban lévő miniszterelnök fennálló hivatali idejét nem befolyásolja, a miniszterelnökké választás feltételeit a jövőre nézve változtatja meg, kizárólag e korlátozás szempontjából bír jelentőséggel a rendszerváltás óta betöltött miniszterelnöki megbízatások időtartama. Mindezek figyelembevételével a köztársasági elnök az Alaptörvényben foglalt kötelezettségének megfelelően az Alaptörvény módosítását aláírta és elrendelte a Magyar Közlönyben való kihirdetését.

Vita a rendkívüli törvénykezésről

Bár Sulyok Tamás nem állt ki Orbán Viktor mellett, két neves jogászprofesszor védelmében vette többek között a köztársasági elnököt is, amikor élesen bírálta azt a nyílt levelet, amelyben jogászok egy csoportja kiállt a vezető közjogi tisztségviselők leváltása mellett.

Hack Péter szerint a levél aláírói a kollektív bűnösség elvét támasztanák fel, míg Pokol Béla úgy látja, hogy az aláírók a „forradalmi törvényhozást” sürgetve a törvénytelenség oldalára állnak, amikor elfogadják és bátorítják a miniszterelnököt az ország vezető közjogi tisztviselőinek leváltására.

A tiltakozás előzménye, hogy június 18-án jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók csoportja nyílt levélben megírták, hogy „alapos megfontolás után arra a nehéz döntésre jutottunk, hogy támogatjuk a NER hivatalban maradt vezető közjogi tisztségviselők leváltását”.

A 42 jogász által aláírt levél emlékeztett arra, hogy az országgyűlési választások után Magyar Péter miniszterelnök lemondásra szólította fel Sulyok Tamás köztársasági elnököt, valamint a Kúria, az Országos Bírói Hivatal, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal és a Médiahatóság elnökét, illetve a legfőbb ügyészt.

A jogászok szerint a közjogi tisztségviselők, a köztársasági elnöktől az alkotmánybírákig és a legfőbb ügyésztől a Kúria elnökéig, lényeges szerepet játszottak az autokrácia kiépítésében és fenntartásában, ezért megbízatásuk fenntartása pedig „meggátolná a demokratikus jogállam helyreállítását”.

Hozzátehetjük: azt nehéz belátni, Sulyok Tamás miben korlátozza a jelenlegi kormány működését, miután eddig minden hozzá beterjesztett törvényt ellenvetés nélkül aláírt.

A nyílt levélhez sokan utólag csatlakoztak, többek között Baka András, Bozóki András, Földi András, Halmai Gábor, Kis János, Majtényi László, Palotás János és Róna Péter.

Hack Péter professor emeritus, aki az aláírók döntő többségét ismeri és sok kérdésben azonos állásponton is vannak, Facebook-posztjában mégis vitába száll velük. Az ELTE jogtudósa különösen különösen a nyilatkoznak azt a részét bírálja, amely úgy szól, hogy „a közjogi tisztségviselők a köztársasági elnöktől az alkotmánybírákig és a legfőbb ügyésztől a Kúria elnökéig lényeges szerepet játszottak az autokrácia kiépítésében és fenntartásában. Döntéseik és mulasztásaik miatt osztoznak a felelősségben...” Mint írja:

Nem kétlem, hogy amit követelnek, nagyon nagy népszerűségnek örvend (legalábbis a Tisza párt szavazói között), de amit állítanak az nem más, mint a kollektív felelősség, a kollektív bűnösség elvének felélesztése.

Az alkotmányjogász történelmi példákra hivatkozva megjegyzi, hogy a kollektív felelőség elve alapján 220-230 ezer magyarországi németet telepítettek ki, a Benes dekrétumokkal fémjelzett politika 110 ezer magyar kollektív bűnösségét mondta ki 1946-ban Csehszlovákiában. 1949-ben a kollektív bűnösség elve a kulákok ellen fordult, és a kuláklisták eredményeként 71 ezer családot (több százezer embert) fosztottak meg jogaiktól, vagyonuktól, otthonuktól.

Hack Péter a rossz történelmi tapasztalatok okán többek között ezt kérdezi az aláíró kollégáktól:

„Melyek azok a pozíciók, amelyeknek betöltői „lényeges szerepet játszottak az autokrácia kiépítésében és fenntartásában”? Ki és hogyan határozza meg ezen pozíciók körét?

Az aláírók szerint ebben a még pontosan meg nem határozott körben (van, aki 8-9 közjogi tisztséget említ, az aláírók 18 pozíciót említenek, van, aki több mint harmincat, van, aki még ennél is többet), mindenkinek azonos felelőssége volt, vagy van, akinek nagyobb, van, akinek kisebb? Ha van különbség a felelősségben akkor van-e különbség a jogkövetkezményekben? Ha nem kell vizsgálni a felelősség mértékét akkor ez miben különbözik a kollektív bűnösség koncepciójától?”

Pokol Béla jogtudós szintén a Facebookon tiltakozott az ellen, hogy „a jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók a törvénytelenség oldalára állnak, amikor elfogadják és bátorítják Magyarország miniszterelnökét az ország (nem a NER!) vezető közjogi tisztviselőinek leváltására”.

A volt alkotmánybíró hangsúlyozza: „a jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók nem jogi érvekre, hanem szerepükből kilépve többek között az Európai Parlament, egy politikai testület, politikailag motivált jelentéseire és meg nem nevezett kutatásokra hivatkozva állítják azt, hogy Magyarország az elmúlt 16 évben nem volt demokrácia, de április 12. óta valamilyen okból hirtelen ismét azzá vált”.

Pokol Béla szerint a közjogi tisztségviselők eltávolítása példátlan lépés, amelyre kivételes indokból, igazolható célok érdekében és megfelelő jogi eszköz alkalmazásával kerülhet sor. A kivételes indokokat, igazolható célokat és megfelelő jogi eszközöket az Alaptörvény tételesen szabályozza.

Aki ezeken túllép, az alkotmányos kereteken kívül helyezi magát. Az alkotmányos kereteken kívül nincs jog és nincsenek szabályok. Ott csak a nyers politikai erő lakik, bármennyire is önkorlátozónak akarjuk azt láttatni.

A jogászprofesszor úgy véli, hogy az elmúlt 16 évben hozott döntések legitimációja semmivel sem gyengébb, mint a most hozott vagy meghozandó döntések legitimációja. „Aki a korábban hozott döntések legitimációját megkérdőjelezi, az az állam működésébe vetett bizalmat ássa alá. Bármelyik korábbi döntés bármikor megkérdőjelezhetővé válik. A forradalmi törvényesség permanens forradalomhoz vezet” – állítja Pokol Béla.