Ez egy véleménycikk.

A magyar és a nyugati demokráciák évtizedek (vagy máshol évszázadok) alatt kimunkált meghatározó elve a szólás tartalomsemleges védelme. Ez az elv annyit jelent, hogy a véleményeket nem lehet a tartalmuk miatt betiltani. Tiltani egy szólást kizárólag annak hatása, körülményei miatt lehet (például ha megszólalás olyan mértékű indulat kiváltására alkalmas, ami miatt félő, hogy jogsértő cselekményeket fognak elkövetni a hallgatók). Ez az elv legtisztább formában az Egyesült Államok jogrendszerében él, de emellett kötelezte el magát a Magyar Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is.

Félreértés ne essék: a gyűlöletbeszéd, a rasszizmus ROSSZAK! A szólás tartalomsemleges védelmére mégis azért van szükség, mert amint bizonyos véleményeket azok tartalma alapján tiltunk - megmondjuk, hogy mi a jó és mi a rossz vélemény, innentől pedig a véleményszabadság könnyen kijátszható. Ma a kommunista eszméket tiltjuk be, holnap a „kirekesztő kereszténységet”. Ezért is született a nyugati jogrendszerekben az elv, miszerint a morálisan rossz közléseket nem a tiltás, hanem a társadalmi megvetés eszközével kell kirekeszteni.

A napokban több óriáscég (Verzion, Unilever, Coca Cola) bejelentették, hogy felfüggesztik a hirdetéseiket a Facebookon és a Twitteren, mivel azok nem szűrik a rasszista, gyűlöletkeltő tartalmakat. A gáláns lépés tűnhet úgy, mint a kisebbségek és az emberi jogok melletti kiállás. De sajnos nem az. Éppen az ellentettje: gazdasági alapon kényszerítik rá a napjaink legnagyobb kommunikációs csatornáit arra, hogy azon a felületen üssék a szólásszabadságot, ahol a legjobban fáj. Ott, ahol mindenki kommunikál, azokon a felületeken, ahol napjaink „beszélgetéseinek” nagyrésze zajlik. Rákényszeríti a felületeket, hogy gazdasági diktátumként hányjanak fittyet jogrendszerükre, az alapjogokra és az ezeket átható hosszú-hosszú idő alatt kimunkált elvekre. Mindezt úgy beállítva, mintha ők páncélos lovagként, fehér lovon vonulnának az élen: a gyűlölet ellen. Mert ezt a szót használják és ezzel összefüggésben a „gyűlöletbeszédet”. Pedig Amerikában is (ahonnan ők jöttek), a gyűlöletbeszéd, pontosan azt a kategóriát jelöli, amikor a szólás tettekre sarkalló indulatokat vált ki az emberekből. Ez pedig két dolgot jelent: vagy megtévesztő módon ezt a kifejezést használják (nem hiszem, hogy a jogászaik ne lennének tisztában a fogalmak pontos jelentésével) a tartalom alapú korlátozás elérésére -ezt tartjuk valószínűbbnek, csak az abszurditás kedvéért - vagy azt várják, hogy a közösségi felületek ellenőrizzék, hogy az olvasottak/nézettek milyen hatást váltanak ki az olvasóban/nézőben.

Persze legyinthetünk is rá: nem leszünk kevesebbek (sőt!) attól, ha nem jelennek meg rasszista megnyilvánulások a közösségi felületeken. De kevesebbek leszünk attól, és kevesebb lesz a demokráciánk is attól, ha a jogszabályokat és főleg az alapjogokat felülírhatják a nagy gazdasági tőkével - de demokratikus felhatalmazással nem - rendelkező, anyagi érdekeiket követő, harcias multik.

Megosztaná véleményét másokkal is? A Facebook oldalunkon megteheti: